Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - SZEMLE - Rózsássy Barbara: Lát és láttat (Follinus Anna: Vers a futásod)
68 SZEMLE „Fájdalomgépezet”, „szenvedésautomata”, „iszonytartály”, „élvezőautomata” - csak néhány azokból az útjelző táblákból, amelyek ezt a kínzó szenvedéllyel teli utazást szegélyezik. Amennyire érvényesek ezek a szavak a testre, ugyanúgy érvényesek a versekre, amelyek célja, hogy magukba szippantsák az olvasót. A szerző az olvasót nőbe oltja, megszabadítja a férfiasságától, levetteti vele a nemét. „Emberek nem nélkül, steril mind, akik azt játsszák, / Férfi és nő, és hogy így rendben tartják a világot” (Bonctan, 69.). Az utolsó vers, a Meztelen állat pedig azt az élményt próbálja elmesélni, mikor végre megszabadulhatunk a meggyötört, kisemmizett, sterilitással sújtott testtől: „Az olyan kérdések, hogy mire való a test, / nem visznek közelebb egyetlen gondolathoz sem, / gondoltam” (135.). Taxidermia-szem öntest- feláldozás ez, aminek a végén „még mindig túlságosan emberi minden” (137.). De mikor már levedlettük a testet („Flogy nem vagy ura önmagadnak, ez mintha / paródia lenne”, 135.), szertefoszlanák a kételyek, távoli vonatfüttyöt hallunk, s a halovány fényű kupéablakból egy kedves, régi barát szelleme integet. (Németh Zoltán: Boldogságtelep, vetélőgépben. Kalligram, Pozsony, 2011) SZALAY ZOLTÁN Lát és láttat Follinus Anna Vers a futásod című kötetéről Az idei könyvhétre jelent meg Follinus Anna második, Vers a futásod című kötete. Szerkesztője, Kárpáti Kamii így ír róla: „Versei tiszta kontúrnak, sűrű közegűek, világos szerkezetűek és elmélyültek. Mintha egy eljövendő európai magyar költő prototípusa szólna belőlük.” Ha kézbe vesszük a csupán huszonhét éves, de máris Gérecz Attila- és Junior Príma-díjas költőnő könyvét, valóban ez az első benyomásunk: érett, letisztult, a világra ablakot táró művész arcképe rajzolódik ki előttünk. Művész, mondom, mert e fogalom - tágassága és nem utolsósorban bennünk a régi korok polihisztorait idéző, egyetemességet magába olvasztó szellemisége miatt - megbecsültebb kifejezés ma, mint a „költő”. Ezzel nem azt állítom: Follinus Anna polihisztor. De azt igen, hogy a művészetet úgy értelmezi, úgy látja és láttatja, hogy verseit olvasva az univerzum vérkeringésébe kapcsolódunk be, az egyetemes művészet mindent behálózó erezetének lüktetése dobog bennünk. Legkézenfekvőbb példa erre Tárlat című, a kötetben előkelő helyet elfoglaló, hosszéi ciklus, melyben a költő képzőművészeti élményeit veszi sorra. Ám ne afféle okoskodó felsorolásnak képzeljük e versfüzért. A Tárlat - amellett, hogy a versekben megjelenő képek, szobrok, fotók szép, színes reprodukciójával is találkozhatunk a könyv lapjain - valóban az, ami', költői képcsarnok, ahol az alkotó úgy vezet minket titokzatos kiállításán,
