Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Lacza Tihamér: Egy időutazó vallomásai (esszé Mészáros Lászlóról)
Egy időutazó vallomásai 37 VI. Sándor pápa és a korszak megannyi szereplője bukkan fel benne vagy személyesen, vagy éppen egy elmesélt történetben. A dologban az a legérdekesebb, hogy a cselekmény csírája lehet akár egy napjainkban megtörtént esemény is, amelyet valamelyik rokon vagy ismerős mesélt el a szerzőnek, aki aztán mindezt átemeli egy más időbe, mintegy kipróbálva, mennyire hatna valósan abban a közegben. Mészáros Lászlót mindig érdekelte a filozófia is, de nem az elméleti konstrukciók, hanem a filozófiai tételek gyakorlati működése. Ha névrokona, Mészáros András könyvet írhatott a szerelem filozófiájáról, miért ne tehetné meg ő is ugyanezt más témákkal kapcsolatban. A Csillagkapu cím alatt összefoglalt filozófiai szövegei látszólag töredékesen hatnak, de mégis egyfajta egységes gondolati rendszert vélünk felsejleni a háttérben. Most, hogy Mészáros László elérkezett a hetedik X-hez, talán érdemes lenne eltűnődni azon is, mit veszített azzal, hogy már közel harminc éve nincs folyamatosan jelen írásaival a felvidéki magyar irodalmi életben. De legalább annyira lényegbe vágó kérdés, hogy mit veszített a szlovákiai magyar irodalom az ő „távolmaradásával”? Mert igaz, hogy közben rendszeresen dolgozott ez idő alatt is, de csak kevesen ismerhették meg a szövegeit. Viszont, ha belegondolunk, hogy a folyóiratokban vagy könyv alakban napvilágot látott írásműveket is csak szűk körben olvassák, köny- nyen arra az eredményre juthatunk, hogy a kérdésnek így nincs is értelme. Vagy talán tévednék? Minden egér szereti a sajtot (műhelyfotó: Boráros Szilárd)
