Irodalmi Szemle, 2011

2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Bodnár Gyula: Az univerzum polgára (tanulmány Kulcsár Ferencről)

28

Bodnár Gyula

renc eddigi életművéből, mint reményeim szerint valamelyest a fennebbiekböl kiderült, nem nehéz szép verseket kiemelni. Bevallom, könnyítette munkámat, hogy a szerző válogatott költeményeinek Halottaim piros virága címmel 2010-ben megjelent, negyven év termését időrendben közreadó kötetét maga ajánlotta fel forrásanyagként. Ezt én örömmel fogadtam, s igyekeztem a legszebbnek talált verseket besorolni belőle e gyűjteménybe, magától értetődően saját ízlésem, szubjektív szempontjaim mentén, de megőrizve a Kulcsár-líra egészének jellemző, egyedi jegyeit. A Halottaim...-ban nem szereplő, de a Legszebbekbe felvett két opus közül az egyik A vers című, kötetünket nyitó darab (2011-es keltezéssel, amint a kötetet záró darab is 2011 -es, így fogva össze a Kulcsár-ouevre-t), a másik pedig a „hidegháború frizsiderében” született, de a közléstől hosszú időn át eltiltott Látogatók, mely azt mondta, s átdolgozott változatában is azt mondja el, hogy az ember örökös présbe kényszerül, mert a földi pokolban „időről időre véres háborúkba cipelik az ember fiát, vagy felfeszítik a szégyen fájára, vagy az eszmék máglyára küldik, börtönbe zárják, száműzik, munkatáborba hurcolják; mindennapiak a fajüldözések, nemzeteket és nemzetrészeket taszítanak szolgaságba, történelmi-kulturális közösségeket darabolnak szét, mint a rühes kutyát; s a törvények sokszor az ember ellen születnek, nem a védelmében”. És akkor itt rögzíteném, hogy költőnk az örök Ént, a belső honfoglalást, a végső hazatalálást, az egyetemes jó gazdagságát kereső alkotó, aki egyszerre gondolja és tudja magát a szülőföldje fiának és az univerzum polgárának. A Kulcsár-líra sajátos, eredeti jegyeit jellemezni kívánó költőtárs, Ardamica Zorán e költészet „filozófiájának” elsődleges értékét az „érzelem bölcsességében” találja, s ez „kortársai között és szélesebb irodalmi kontextusban is a legjobbak közé” emeli őt.

Végül Tőzsér Árpád sokszor idézett, e helyt is kihagyhatatlan, elhíresült véleményével ajánlom az olvasó figyelmébe a kötetet: „Kulcsár Ferenc par exelance költő: akkor is költő lenne, ha soha egy sor verset sem írt volna le. Az a költő ő, aki egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, aki a nyelv titkával él, s a nyelve az emberi lét metafizikájával.”