Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - TÁRSADALOM, KULTÚRA - Alabán Ferenc: A hungarológia szintjei és perspektívái III. (tanulmány)
A hungarológia szintjei és perspektivái III. 61 Justus Lipsius németalföldi humanista gondolkodóról elnevezett - brüsszeli épületét, ahol a Tanács üléseit szokták tartani. A magyar díszek egyike ebből az alkalomból egy nagyméretű szőnyeg volt, amelyet 23 darab, nemzeti értéket felidéző szegmensből állítottak össze.4 A történelem meghatározó személyiségei mellett nemzeti szimbólumok is helyet kaptak rajta, így a kokárda, a turul, a Rákóczi-zász- ló és a Martinovics-fa. Az építmények közül a Mátyás-templom, az Esterházy-kas- tély, a Lánchíd és további jelképes értékű alkotások és történelmi emlékek. Ebben az esetben egy kis közép-európai tagállam mutatta fel kulturális emlékezetéhez tartozó nemzeti szimbólumait, s fejtette ki hatását - mégha nem is nyerte el mindenki tetszését - a többi tagállamra és az egész Európai Unióra. Egy nemzet kulturális emlékezetének egyik legfontosabb forrása a népművészete - mely sajátos és eredeti jelleggel bir s amelynek jel- és képvilága, azok összefonódása, beleértve a mítoszok és a mesék jelképeit, valamint a nyelv (képes) beszédfordulatait, közösen alkotják egy etnikai közösség kultúráját. A vizsgálatok és elemzések tanúsága szerint a magyar nemzeti szimbólumok egyben etnikai stílust is hordoznak, s ezáltal - közvetett, illetve közvetlen módon is - az összetartozás tudatát erősítik. A magyar kulturális örökség valójában szintén jelképes világ, melynek létrehozásában, alakításában a magyar nemzethez tartozók mindannyian részt vesznek, országhatáron belül és országhatáron túl. Lényegében ez a sajátosság különbözteti meg a magyarságot egy másik nemzeti csoport tagjaitól, és teszi szuverén közösséggé, mivel saját nyelve (stílusa!) van és létrehozta saját szimbólum- rendszereit, melynek alapja az a sajátos „tudati hagyomány”, amely egyediségeivel, esetlegességeivel és történeti gyökereivel összetartja a magyar nemzetet. A hungarológia vonalán mindennek a folyamatnak a felerősödése és deklarálása az elmúlt évtizedben volt igazán megfigyelhető, melynek eredményeként ösz- szeállítások és a nemzeti tudatot erősítő kiadványok jelentek meg, köztük olyan hivatalos szintű publikációk is az Európai Unió (államainak nemzeti) szimbólumairól, melyek közül a nemzeti lobogót, a himnuszt, a legmagasabb kitüntetések jelentését, továbbá a nemzeti ünnepeket és az emlékhelyeket is ismertetik és bemutatják. Magyar nemzeti jelképeket bemutató kötetek is szép számban megjelentek, melyeknek szerzői kollektívái azokat az asszociációkat is vizsgálják és elemzik, amelyek a mindennapi életben a magyarságtudathoz kapcsolódnak.5 Ebben a témában talán a legnagyobb vállalkozásnak számít a gyakorlati hasznával is kitűnő kiadvány, melyet a Címerszakértő és -nyilvántartó Iroda 2002-től bocsátott ki a közigazgatási hivatalok és a legszélesebb nyilvánosság számára Magyarország megyéinek és településeinek címer- és jelképtára címen." Megállapítható, hogy - eltérően a magyar gyakorlattól - az EU tagállamaiban kevésnek mondható a könnyen elérhető, rendszerezett, színvonalas információs anyag az újonnan felvett tagok kultúrájáról, történelméről, természeti kincseiről és más értékeiről.
