Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Majercsik Mária: Egy dokumentumregény Kassáról (tanulmány Vécsey Zoltánról)
Egy dokumentumregény Kassáról 49 szavainak, de szívében ízig-vérig magyar érzésű ember volt, aki a legnagyobb szívességgel fogadta be a két tisztet. ”17 A regény alapján a szlovák nép nem is kívánt a csehekkel közösködni. Nem hinném, hogy a csehek idáig eljönnének” - ez volt a pap véleménye. - „Mit is keresnének közöttünk? Itt nem volt soha pánszlávizmus, azt csak a túró- ciak és a liptóiak találták ki. Az itteni tótnak a lelke egészen más, mint a nyugatié, itt tökéletesen egybeforrott a három nép lelke. Mi mindnyájan cipszerek vagyunk, ha magyarul, németül vagy tótul is beszélünk. [...] Mi nem akarjuk őket [ti. a cseheket - M. M.] - heveskedett az öreg. - A mi katolikus népünk nem kér a huszitákból. Krónikáink sokat beszélnek azokról a régi időkről, de csak szomorú emlékeink vannak. Nézze meg a szepesi falvakat, mennyi faragott kelyhet lát a házak ormán. De ne higgye, hogy a mi őseink huszitákká váltak volna. Csak meg akarták kímélni házukat a feldúlástól, és ezért használták a külső jelet.”18 Képet kapunk a megváltozott életkörülményekről, hogy a lakásbizottságok a felesleges szobákat kiutalták a cseh hivatalnokoknak, s cseh lakótársat a szlovák megyei hivatalnok sem szeretett volna magának a regény szerint, inkább magyart, így lelt Pista is üres szobára Ghiczynénél, s lett lakótársa a nehezen meghatározható identitású vármegyei főügyésznek, Támiczkynak, aki Árva megyei nemes családból származott, amelynek egyik ága Árvában maradt, a másik ága Magyarországon élt, s az ő öccse egy budapesti nagybank vezető tisztviselője, aki Hviezdosla- vot olvasott eredetiben, és a nehezebb irodalmi szavakat aláhúzta, s a margóra szép, gömbölyű betükel kiírta a szavak magyar jelentését.''' A regény alapján valóban azt kellene hinnünk, hogy a korszak szlováksága sem kért az új helyzetből. A kérdés azonban az, hogy ezt csupán Vécsey hiszi, s egy-egy magyar érzelmű szlovák szereplője szájába adva a szavakat igyekszik mindezt velünk, az olvasóval - az utókorral - elhitetni, vagy valóban általános jelenségről van szó a szlovákság részéről? A kérdés azért is jogos, mert a Kassai Napló nemegyszer számol be ennek ellenkezőjéről. 1918. november 2-án például arról, hogy a szlovákok cseh államot akarnak. A magyarok hét vármegyét ígértek nekik, de ők tizennégyet akarnak. A cikk írója szerint azonban a Tanács nem lehetett illetékes a kérdés eldöntésében, miszerint a szlovákok a csehekhez akarnának tartozni, a tanácskozáson ugyanis 27 pap és 12 bankigazgató vett részt, a szociáldemokraták viszont, akik nagy számban vannak képviselve a megyében, nem voltak jelen.2" December 1-jén már arról számol be az újság, hogy öt vármegye és összesen 67 járás csehszlovák fennhatóság alá került.21 Érdekes a kép, amely elénk tárul Kassa megszállása kapcsán, de érdekes Kassa mai képe is. A könyv új kiadásához Mezey László Miklós írt utószót, aki így fejezi be a könyv értékelését: „Vécsey Zoltán riportregénye igazi korrajz Kassa városának alig egy esztendejéről. Történelmi távlatból tekintve - minden megrendítő dráma és kataklizma ellenére - pillanatfelvétel a városról. Egy magyar város olyan
