Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Majercsik Mária: Egy dokumentumregény Kassáról (tanulmány Vécsey Zoltánról)
46 Majercsik Mária kösdi rózsa) mutatja be az eseményeket. A regény elején 1918-ban járunk, a háború véget ért, megalakulóban van az új állam: Csehszlovákia. A helyszín Kassa. A dekonjunktúra miatt a városban szörnyű a helyzet - éhínség, magas árak. Molnár Miklós a Szociáldemokrata Párt által kinevezett kormánybiztos - mellesleg valós személy - Magyarországon próbál élelmiszert szerezni a szűkölködő városnak.6 A főhőst, Végh Pistát, aki negyven hónapig az olasz fronton szolgált, négy hónappal korábban, mint élőhalottat hozták haza a frontról. Egyik kórházból a másikba dobták, míg végre Klagenfurtban egy jószívű, osztrák törzsorvos megkönyörült rajta, és szülővárosába, Kassára utaltatta. Ezzel indul a regény cselekménye. Kassa - a síró város - a háború kitörése előtt a „múltak emlékeiből táplálkozó történelmi város volt, gót és barokk templomokkal, reneszánsz palotákkal, ősrégi arisztokrata családok egykori fészkeivel, sok pappal, katonával és hivatalnokkal. Ipari élete nagy jövőt ígért, kereskedelmét a régi patríciuscsaládok leszármazottai tartották kézben, amíg a háború ki nem kezdte vagyonukat. Munkásosztálya fokozatosan növekedett, s az új ipari vállalatok széles körzetből szívták fel a munkáscsaládokat. Lengyel téglavetők, szlovák kézművesek, alföldi kubikosok sereglettek össze a városban.”7 Három nemzetiségből formálódott egy egységes kultúra Kassán, három összetevőből alakult ki az egységes kassai lélek. „A háború előtt a város magyar volt ízig-vé- rig, bár a hustákon szlovák szó járta, s a múlt században a középosztály házaiban, a patríciusok házaiban a szlovák és a német nyelv egyaránt otthon volt.”8 A regény elején Kassa lakosai még a háború, az éhínség és Tisza István ellen tüntettek a szocializmus és az orosz forradalom jelszavaival: Kenyeret és békét! Békét akarunk! Adják vissza a férjünket! Hozzák vissza a fiamat! Nem adunk több katonát! Abcug Tisza István! Dühük és elkeseredettségük azonban csakhamar új tárgyat talált a csehekben. A kassaiak nehezen akarták elhinni és elfogadni, hogy a háború végleg eltörölte eddigi életüket, s a jövőben egy újonnan születő állam polgárai lesznek, s Vécsey által megfogalmazódik egy kép a megszálló csehekről, a környék szlovákságáról, arról, hogy viszonyulnak az újonnan kialakult helyzethez. Kassa lakosai gyűlölik a cseheket, a csehszlovák légiósok szerepe az országfoglalásra szükül, minden különösebb elszántság és hősiesség vállalása nélkül. Az antanthatalmak döntésének végrehajtói ők, akárcsak azok a hivatalnokok, akik a hatalom birtokosaiként megjelennek a városban. A városban és a környéken mindenki tartott a csehektől, az egész várost és a környező falvakat a bizonytalanság szele lengte körül. „ A bizonytalanság, a lelki feszültség a végletekbe kergette a várost. Vad éjszakák tomboltak, mulatság mulatságot ért, a tánc őrületében csöndesedtek meg az idegek. Hiába volt zárórendelet, hiába cirkált egy-két őrjárat az utcán, most már senki sem törődött a holnappal és a pillanat mámorába akarta fojtani kínzó kétségeit. Amikor a konnánybiztos felhívása megjelent az utcasarkokon, az emberek összeverődtek, elolvasták a plakátokat, aztán közömbösen legyintve tovább állottak. A város szerves élete bomladozni kezdett. Az állami hivatalokban nem ment a munka, mit is dolgoztak volna, kinek ad
