Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Elnyomatások, megaláztatások, újrakezdések (Deres Kornélia: Szőrapa-, Miklya Anna: A hivatásos-, láncú Laura: Szeretföld)
SZEMLE 79 Valahogy úgy épül fel az apa-mitológia, mint Bruno Schulznál, aki a Fahajas boltok novelláiban monumentális Dé- miurgosz-elbeszélést bontakoztat ki. Bruno Schulz szellemes, játékos-ijesztő, némileg enigmatikus figurái köszönnek vissza a Szőrapa első két ciklusának verseiben, az apán kívül itt vannak a fiúk, az erőmüvész, a kalapos. Az elbeszélő - kénytelenek vagyunk így nevezni az ún. lírai alanyt, mivel a versek erősen epikus jellegűek - pajkosan játszadozik el gyermeki szorongásának eme torz díszleteivel. A Bruno Schulz-i mese hátterében Marc Chagall színei pompáznak, tarkán, gyermekdeden és borzongatóan. Ezt a hangulatot kiválóan érzékelteti a Halmoz című vers második versszaka: „A nagyok is messze költöztek innen, / mert mind átlátszóvá váltak, és nem / bírták ki, pont úgy, mint mi / az esti meséket, amiktől halottaink / csontjai hatalmassá nőttek” (29.). A harmadik ciklus (Pedig dehogy) versei mintha megkísérelnék a kitörést az első két ciklusban építgetett mitológiából, túl szeretnének nőni a köteten, s kitárni ezt a költészetet az újabb kísérletek felé. A Deres Kornélia által ebben a kötetben működésbe hozott nyelv kiváló alapanyag e világ új szegmenseinek építgetésére. Miklya Anna: A hivatásos Az 1987-ben született Miklya Anna Eloldozás című első regénye 2010-ben jelent meg, s meglehetősen erős kezdés jellemezte. „Mióta Csicsi meghalt, gondolkodtam el azon, mit jelent élni” - ez a komoran zengő, borús mondat indítja útjára a szerző pályáját. Az Eloldozás minden izében komor könyv, viszont nagyszerűen oldja a benne gyűlendő feszültséget a könnyed nyelve, ami a lektűrhöz viszi közel a szöveget, korántsem pejoratív értelemben azonban. Miklya Anna ügyesen veti be a különböző műfajok eszközeit, az Eloldozás olykor lányregénynek, máskor pornográf műnek adja ki magát, de mindez igazából csak álca. S hogy mire akar Miklya Anna igazából kilyukadni, az most, második regénye, A hivatásos megjelenése után vált valóban egyértelművé. Miklya Anna első két regénye kapcsán könnyen felmerülhet a „lélektani krimi” szókapcsolat, megint csak mellőzve azonban bármiféle pejoratív mellékzöngéket. Mindkét regény főhőse egy szép, fiatal és közömbös nő, aki nem képes beilleszkedni a környezetébe, nem sikerül kiépítenie az áhított emberi kapcsolatokat. Az Eloldozásban mindez egy plátói szerelem elbeszélésén keresztül jelenítődik meg. A szerző visszaemlékezések során át mutatja be Csicsihez fűződő ellentmondásos kapcsolatát, s közben feltárja kiüresedett életének minden reménytelenségét. Már csak a furcsa név: Csicsi miatt is Végei László korszakos remekműve, az Egy makró emlékiratai ugorhat be, ahol szintén felbukkant egy Csicsi nevű eszményi figura, csak ott épp nőként. Az Eloldozás Csicsijének az elbeszélőhöz fűződő viszonya végig titokzatos, s Miklya Anna kiváló érzékkel tartogatja a poént az utolsó oldalakra. Az Eloldozás a Végel-regény update-elt verziójaként is felfogható: ahogy Végei elbeszélője számára tárgyiasul a testiség, mivel „hivatásból” örökíti meg megbízójának
