Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia szintjei és perspektívái II. (tanulmány)
A hungarológia szintjei és perspektívái II. 71 kalmazkodni kell az érdeklődök (a diákság) nyelvi szintjéhez és ennek megfelelően szükséges alakítani a magyarázatokat és a kommentárokat; ■ a magyar nyelv, kultúra, történelem és más területek (hungarikumok) sajátosságait, azoknak idegen nyelvi megfelelőit sokszor csak körülírással lehet kifejezni; ■ a magyar irodalmi alkotások műfordításával kapcsolatos művészi igényeknek sajátosan magas fokú nyelvi és kulturális képzés eredményeként lehet csak adekvát módon eleget tenni; ■ a művelődéstörténet, a földrajzi és az országismeret oktatására szintén sajátos összefüggésrendben és tágabb kulturális értelmezésben kerülhet sor. A hungarológiához tartozó szakterületek két fő összetevőjének - a „magyar mint idegen nyelv” és a „hungarológia” - összekapcsolása jelentheti az egyfajta szintézist, illetve a komplexitás elérését az oktatásban. Több magyarországi egyetemen (a budapesti ELTE,1 a pécsi PTE2) már évek óta folyik a magyar mint idegen nyelv szakos képzés, esetenként - a kínálatok értelmében - specializációként is létezik egy redukált tantervi program a magyar és idegen nyelvi szak mellett, mely bizonyos mértékig még máshol kísérleti stádiumban van és teljes mértékben újdonságnak számít. A hungarológia tanulmányi program keretében levő meghatározó szakterületek kapcsolatát és a rendszerben elfoglalt viszonyulásukat fedi fel többek között Szűcs Tibor megállapítása, mely diagnózis értékű és perspektívateremtő: „A nyelvészethez tartozó nyelvi összetevő (»magyar mint idegen nyelv«) és a nyelvészeten kívül eső kulturális összetevő (»hungarológia«) különnemüségéböl és (mégis) összefüggéséből eredő konceptuális nehézségek természetesen jelentős mértékben csökkennek, ha a két részt egy olyan fölérendelt keretbe tudjuk elhelyezni, mint a szemiotika vagy a kulturális antropológia. Ekkor persze újra kell értékelni a fölérendelt keretnek az európai filológiai hagyományhoz történő viszonyulását.’” A „fölérendelt keret”, akárcsak a nemzettudományok kutatásának metodológiai elvei és meggondolásai, továbbá azok részletes és alkalmazható kidolgozásai még csak részben állnak rendelkezésre, pedig ez feltételezhetően megkönnyítené és egyértelművé tenné a hungarológiához tartozó szakterületek elemző megközelítését és értelmezését. Szükséges megjegyeznünk, hogy a rendszerértékü szempontok mellett azonban sosem szabad elfeledkeznünk a sajátosságok és a specifikumok által megkövetelt adekvát eljárási módokról sem. A gyakorlat ezzel kapcsolatban azt mutatja, hogy ezeket leginkább a kutatások eredményeiből lehet leszűrni és átmenteni az oktatás aktuális szintű területeire. A nyelvismeret és a hungarológia szerteágazó kérdésköréből itt és most kiemeljük még azokat az elnevezéseket és fogalmi pontosításokat, amelyek fontos szerepet kapnak a diszciplína kutatásában. Az összefüggések új kontextusában Szende Virág egyik tanulmányában4 „nyelvfüggő” és „nyelvfüggetlen” hungarológiáról értekezik. A hungarológia tudományként történő elismertetésének az igénye veti fel ezt a megkülönböztetést, s az a késztetés, hogy a magyarságtudomány milyen irányból közelítve határozható meg a legáltalánosabb és legobjektívebb szinten. így került előtérbe a hungarológia oktatásának és kutatásának keretébe sorolt szakterületek közötti összefüggések újbóli és sajátos bemutatása, attól függően, hogy milyen szerepet és funkciót
