Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Filep Tamás Gusztáv: Adatszerűség, empátia (jegyzet G. Kovács Lászlóról)

Adatszerüség, empátia

69

akkor készen vannak, amikor a „szerzőjük” még nem is tudja pontosan, hogyan fogja befejezni őket. Az is előfordult, hogy Laci efféle munkája közben, valamely középület lépcsőjén vagy lépcsőfordulójában kapásból, fejben fordított le nekem egy lexikonszócikket - én guggoltam és írtam, amit diktált amelynek adataira halaszthatatlanul szükségem volt.

Nem tudok sem csehül, sem szlovákul, nem olvashattam azon munkák eredetijét, amelyeknek magyar változatát az ő átültetésében olvashattuk magyarul. így csak másoktól, hozzáértő emberektől tudom, mennyire kongeniálisak. Azt viszont magam is látom, hogy mindig világos, pontos, ha kell, levegős, ha kell, veretes magyar szövegek kerülnek ki a keze alól; a nehezebben értelmezhető passzusokhoz, főképp filozófiai vagy történeti hátterük megvilágítása céljából, gyakran fűz értelmező lábjegyzeteket. Fordításainak egy része számomra szakmailag is nélkülözhetetlennek bizonyult, így például Miroslav Kusý nem egy esszéje vagy Dušan Kováč Szlovákia története című munkájának általa jegyzett fejezetei, s más, kisebb szövegek is. A leginkább hozzá illő szerző viszont, úgy látom, félig-meddig szépíró: Patrik Ourednik; aki olvasta esszéregényét, az Europcanát, megsejthet valamit G. Kovács László egyelőre csak tartós személyes együttlét során megismerhető történet- filozófiájáról is.

Szívesen dolgozik több műfajban, sok elszórt, alkalminak szánt jegyzete, cikke, részkronológiája van, interjúkat is készített. Nagy hiányosságnak tartom, hogy esszéiből, tanulmányaiból, kritikáiból és cikkeiből egyetlen válogatás sem jelent meg máig. Úgy tudom, hogy ez részben az ő hibája is, kiadói fogadókészségben nem lett volna hiány. Valószínű, hogy Laci nem is gyűjtötte össze ezeket a dolgozatokat, arra pedig, hogy kötetbe szerkesztésükkel bíbelődjön, talán sajnálta az időt. Mindig a következő munkáját tartja fontosnak; egyébként is az ismeretvágy vezérli - azt hiszem, magát az írást nyűgnek találja. Monográfiára való anyagot gyűjtött össze egy-egy témában, például a modern képzőművészet és irodalom sok képviselőjéről, hogy aztán egy pár flekkes cikkben számoljon be róluk. Ez így gazdaságtalannak látszik; viszont nemigen van bizonytalan vagy támadható állítása.

Ezeket az elheverő szövegeket fontos lenne fölajánlani a közösség számára. Ha például engem, mint élete jó részét az Országos Széchényi Könyvtárban töltő embert arra szólítana fel valamelyik kiadó, hogy segítsek összegyűjteni ezeknek a szövegeknek egy kötetnyire rúgó hányadát, nem haboznék igent mondani.