Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Benyovszky Krisztián: „ ...kezded éppen olvasni ” (tanulmány Italo Calvinóról)

„..kezded éppen olvasni'

55

ba tartozó olvasóknak - a beágyazott történet világában való maradéktalan feloldódását. Eltávolítja öt a mű esztétikai létmódjától (élményszerü átélés), s helyette annak dologszerüségét, fizikai létmódját tolja előtérbe. Mindez főként abból következik, hogy a főszereplő hibás példányokat vagy hamisítványokat kénytelen olvasni, amire épp a könyv mint tárgy rendellenes tulajdonságaiból (üres oldalak, nyomdahibák, töredékszerüség) jön rá.

A tényleges olvasást megelőző első kontaktust a könyv fizikai paraméterei határozzák meg (súlya, alakja, illata, a borító színe, tipográfiája, az oldalak tapintása), ami eleve több érzékterület mozgósítását feltételezi. Igaz, hogy a paratextu- sok (cím, alcím, fülszöveg, reklám) már közelebb visznek bennünket a mü esztétikai (vagy recepciós) létmódjához, de ezek átfutása, lapozgatással tarkított böngészése csak afféle előélvezetnek (11.) számít, amelynek szintén „megvan az optimális időtartama, amivel számolni kell, ha az ember azt akarja, hogy az aktus betetőzésének, vagyis a könyv olvasásának tartalmasabb élvezetéhez lökjön” (uo.). Az olvasás előrehaladása aztán a materiálitás fokozatos háttérbe szorulását eredményezi: ahogy a befogadó elméjében - bizonyos mértékig azért a szöveg által előirányozott módon - egyre határozottabb kontúrokat nyer egy fiktív lehetséges világ, úgy válnak egyre periférikusabbá a tárgyi hordozófelület említett sajátosságai. A materiálisból az immateriálisba való átmenet pillanatát, illetve a kétféle létmód részleges, pillanatnyi együttállását kiválóan érzékelteti a harmadik fejezet nyitánya, mely a vágatlan könyvlapokkal teli kiadvány olvasásmódját mutatja be: „A papírvágó kés használata gyönyörűséget szerez tapintó-, látó- és hallóérzékünknek, legfőképpen pedig szellemünknek. Egy mozdulat előzi meg az olvasást: áthatolsz a könyv anyagi valóságán, s csak így juthatsz be testetlen lényegébe” (45.). Vagy: „Belefeledkezve az olvasásba, gépiesen nyiszálod tovább a könyv hasát: még nem olvastad végig az első fejezetet, de a felvágással már igencsak előrejutottál” (uo.). A könyv testszerüsége jut kifejezésre később egy hasonlatban is, mely az üres oldalakkal való szembesülés élményét világítja meg („Elképedve meredsz e kegyetlen fehérségre, úgy bámulod, mint valami sebet, reménykedve egy kicsit, hogy tán csak káprázik a szemed, attól az a fény folt a könyvön, lassanként majd szépen visz- szatér reá a nyomtatott betűk zebracsíkos téglalapjának képe” [46.]), s ugyanezt a tapasztalatot reflektálja a felvágott oldal rojtosságát tárgyiasító másik figuratív értelmű félmondat is: „Lám, ennek az érdekfeszítő, izgalmas anyaggal teli regénynek a tömör felszíne egyszer csak beomlott, feneketlen szakadékok tátongnak előtted; mintha az életszerű teljességigény most leleplezné a mögötte ásító űrt. Próbálod átugorni, szeretnél belecsimpaszkodni a következő szövegrész szegélyébe, mely éppolyan rojtos, mint a papírvágó kés felszaggatta lapoké” (uo.).

A történet megszakadását okozó hibás példány láttán Olvasót olyan düh fogja el, hogy földhöz vágja a könyvet. De ezt nem érzi elegendő „büntetésnek”, s a könyv-tárgy tönkretételén kívül a nyelvi jelek megsemmisülését is áhítja. Ezt a vágyát pedig egy, a Magritte-festmények világát idéző vízióba süríti - csak az elejét