Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Benyovszky Krisztián: „ ...kezded éppen olvasni ” (tanulmány Italo Calvinóról)
48 Benyovszky Krisztián többiekétől elütő olvasásmód megtestesüléseként értelmezhető. S ez az önmagában is figyelemre méltó „olvasói galeri” akkor válik még érdekesebbé, ha felismerjük, hogy általános, tipológiai érvényükön túl mindegyikük a Calvino-regény olvasási tapasztalatait is leképezi. Fogalmazhatunk úgy, hogy a regény narratív felépítése a főszereplő Olvasón kívül bennünket, mindenkori empirikus olvasókat is rákénysze- rít arra, hogy - bizonyos ideig és bizonyos szinten - hozzájuk hasonlóan olvassunk. Persze valamelyest ellenállhatunk ennek, de aligha tudjuk teljesen kivonni magunkat e behatás alól. Amikor tehát alaposabban szemügyre vesszük őket, valamelyest „esztétikai önvizsgálatot” is tartunk. Lássuk először a portrékat, s utána azok poétikai tükörjátékát.4 A hivatásos olvasó Elsőként egy olyan olvasóról szólnék, aki nem — illetve nem elsősorban — szórakozást keresve vagy tudásvágytól hajtva olvas, hanem mert ez a dolga, ezért fizetik. Nevezzük hivatásos olvasónak. О Cavedagna doktor, a kiadó mindentudó szerkesztője, akinek rengeteg kézirat megy át a kezén nap mint nap, s mégsem elégedett. Úgy érzi, hogy amit hivatásszerűen müvei, az messze van attól, ahogyan a könyveket gyerekkorában falta: „Otthon, a szülőfalumban kevés volt a könyv, s akkor igen, akkor olvastam... Mindig tervezem, hogy ha egyszer nyugdíjba vonulok és hazatérek, megint úgy fogok olvasni, mint régen. Időnként félreteszek egy-egy könyvet, hogy majd mint nyugdíjas elolvasom, de aztán arra gondolok, hogy ez már nem lesz ugyanaz... Ma éjjel azt álmodtam, hogy otthon voltam, a falumban, kerestem valamit a baromfiólban, tudja, a kosárban, ahova a tyúkok tojni szoktak. És mit találtam? Egy könyvet! Egy könyvet, amit kisfiú koromban olvastam... népszerű kiadás, tépett, szamárfűles lapok... a fekete-fehér metszetek színes ceruzával kiszínezve... Tudja, gyerekkoromban a tyúkólba bújtam olvasni...” (104.). Eszünkbe juthat róla Az eltűnt idő nyomában Marcelje, aki szobájának friss, nyugalmat árasztó homályába vonul vissza olvasni. Az olvasás mindkettejük számára egyfajta menedék, a kivonulás, a világ elől való elrejtőzés egyik módja, mely ugyanakkor új, belső világokat nyit meg előttük. Cavedagna vallomásából egyértelmű, hogy veszteségként éli meg a profi olvasóvá válás folyamatát. Ezt próbálja elkerülni Olvasónő, aki épp attól való félelmében nem hajlandó átlépni a kiadó küszöbét, hogy elveszíti az érdek nélküli olvasás képességét: „Létezik egy határvonal: egyik oldalán azok vannak, akik csinálják, a másikon, akik olvassák a könyveket. Én az olvasók között kívánok maradni, ezért mindig vigyázok, hogy ne lépjem át azt a vonalat. Különben befellegzett az érdek nélküli olvasás örömének, vagy legalábbis olyasmivé alakul át, amit nem akarok” (99.). Szórakozás - munka, hedonizmus - pragmatizmus, érdeknélküliség - célirányosság, belefeledkezés - elidegenítő kritikai reflexió, intenzív olvasás — extenzív olvasás: aki az irodalommal valamilyen szinten „szakmailag érdekelt” kapcsolatban
