Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Kulcsár Ferenc: Látogatók (vers)

Látogatók

43

...Jönnek az anyák, a mindenség sugaraiban süvítők,

a porban, a sárban nyuszitok, a semmiben visítok, térdre eső, tébolyult anyák, négy égtáj felöl vinnyogva, sebzett nőstényállatként omolnak, ó, tengerekkel zokogok, égiháborúban robogók, öröklét-gyászú sötétek, őszibarack-arcúak, pithecantropus-vének,

szilfa-szívósak, tölgyfalomb-hajúak, szomorúfüz-szépek, nyárfa-derekúak, jönnek, özönölnek, megölt fiaik zászlóival zúdulnak szobámba, legyilkolt férjük címerével besurrannak e cédrusfa-magányba, szíven döfött apjuk halálhörgésével törnek be visítva e világ-árvaságba, mellkasom őrjöngve bezúzzák,

vallatnak örvénylőn, vijjogva, miért, miért, ki emelte jogra a háborodottakat... O, hagyjatok, jaj, engedjetek, sebeitekkel szívemben felétek megyek.

...Nyár van, megint nyár van.

Zivatar végi, lucskos papirhajók bukdácsolnak a habzó árban,

a győzelemittas gyermek sírva fakad: elázott, szennyes rongy lett a ,,had",

s tegezni kezdi hirtelen, kit tegnap még magázott,

nyár van, minden ázott, csurog a vér a cseresznyeszemről,

csöpög alá, csöpp, csöpp, az ereszről. Isten könnye csöpög az ereszről.

Nyár van. Kár van. Minden könnyben ázik. Az Úr és az Űr kényszere játszik.

...A föld gyomra, a tenger berreg s az ég, rian, rian, reped ajég, aludni... lenne jó... Kit is vártál ma este, ó, aludni... nem... aludni kell... ha poroszlód jönne el... Fölriadok a csöngetésre. Ki lehet?

A néma könyvek bordáin betütengerek, az alvó képekről nem jön felelet, szememből az álom tébolyát dörgölöm, felöltöm füstszagú köntösöm, s az ajtót kinyitva látom, ő az, nem csalt az álmom.

És leülünk, és beszélgetünk. Cigarettafüst marja véresre szemünk.

Arcom gyűrött térképére néz, homlokom tépett rongyaira,

szemem apadó ereire - évezredeire. Földrengés-mosolyom mosolyra fakasztja,

földrengés-mosolyát ő is „kiakasztja”: csúfság is él, szégyen is hál velünk,

a bomlott Hölggyel bizony összemelegedünk - történünk biz, megtörténünk itt mi,

mit mi, hisz ti - hiszti! - szintén a Hölggyel háltok,

a történelem sóvár Asszonyának verítékezve gyereket csináltok!

Itt ülünk ketten, harmadik emelet, kcttőszázkilencven, Smetana liget,

a rideg, szürke betonok közt odakint a kiűzött Angyal véres szárnnyal kering, a jeges éjben vonatok szabad, boldog sípja, a szomszédban a szomszéd világfájdalmát vonítja,