Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) V. (napló)
38 Gál Sándor Az idő teljességét! Augusztus 22., szombat. Szinte le sem merem írni: az utóbbi napok fájdalommentesek, és egyben „orvosságmentesek” is. Kicsit megvacogtat, ha arra gondolok, hogy ez az állapot stabilizálódhat. Tele vagyok kétséggel és bizakodással, és ez a kettősség adja, hogy óvatos legyek minden kedvező változással szemben. Mert: volt már ilyen, s egyszer csak minden visszafordult. Ám ezzel együtt mégis csak kedvező tény, hogy folyamatosan éhes vagyok, szőlőt, nektarint fogyasztok gond nélkül, meg tejet, és a tea sem okoz zavarokat. Még a tegnapelőtthöz: Satyával bent voltam Kassán a főkonzulátus ünnepi fogadásán. Sok ismerőssel találkoztam, de alaposan elfárasztott az ünnep. Dolgoztam is valamit, hogy ne felejtsem el, milyen íze van az írásnak. Végül - hosszú-hosszú napok után - ma esett egy kevéske eső az itteni Szaharára. Augusztus 23., vasárnap. Jeles nap. Pontosan tizenegy hónappal ezelőtt szabadítottak meg a maradék gyomromtól és a ráktól. Ennyi idő eltelte után talán már azt is leírhatom, hogy legyőztem a rákot. Bár tudom: ezt jobb volna, ha feltételes módban fogalmaznám ide még most is. Este kint voltam Monyok Lajossal vadászni a „Barackosban”. Az idézőjel azt jelenti, hogy az egykori, valódi Barackos csupán a nevében él, mert a környéken nincs már egy szál barackfa se. Maga a név azt bizonyítja, hogy a táj és a név folyamatosan őrzi egykori nyelvi mivoltát. A táj nevei évszázadokra visszamenően - makacs kitartással - az egykori tulajdonosok nyelvén beszélnek. Azt hiszem, a dűlőnevek a leghűségesebb bizonyítékai történelmi jelenlétünknek ebben a zivataros Káipát-medencében. S mennyi van belőlük! Gazdagságuk és szépségük felsorolhatatlan. Augusztus 26., szerda. Igyekszem - s tudatosan - távol tartani magamat a politika, a közélet mindennapi hülyeségeitől. Ennek ellenére mégis, így, vagy úgy, de utolérnek és megborzongatnak a hétköznapok eseményei. Évtizedeken át azt vártam- s velem együtt egész nemzedékek —, hogy megéljük sorsunk jobbra fordulását, s ha más nem, hát öregségünkre kevéske nyugalom és derű marad, s hogy nem dolgoztunk, hogy nem küszködtünk hiába. Most, ma, azonban már látható, hogy ebben az országban számunkra se nyugalom, se békés öregség nem adatik. De ezt még - a maradék időben - valahogy el is lehetne viselni. Gyermekeink, unokáink holnapja milyen lehet ebben a mai szlovák fasizmusban?! S ezt Európa tűri, távolról szemléli, és nem tud, mert nem is akar cselekedni. Magyarország pedig romokban hever, gazdasága, politikája szétporló csődtömeg, nemzetközi tekintélye - minden látszat ellenére- zéró értékű! Az utóbbi napok történései ezt teljes egyértelműséggel bizonyítják. Mi marad hát nekünk egy ilyen néma szerda után?! Augusztus 29., szombat. Most, hogy véglegesen lezártam Arák évadát, egy lehetséges új verseskötet - vagy legalább egy új versciklus - gondolata foglalkoztat. A
