Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Tözsér Árpád: Között. Kő. Tanknyomok (emlékezés Nemes Nagy Ágnesre)
Között. Kö. Tanknyomok 5 mondta. Beszéltem neki a nálunk éppen jelentkező, induló űj nemzedékről, Tóth Lászlóról, Varga Imréről, Kulcsár Ferencről, elmondtam róluk, hogy szinte mást sem olvasnak, csak az Új Symposion költőit, s hogy Egyszemű éjszaka címmel antológiát tervezek összeállítani a kísérleteikből. Felcsillant a szeme: Gyönyörű, mondta. A címre mondta, hogy gyönyörű, de aztán kiderült, úgy értette: Egyszerű éjszaka. Az Egyszemű éjszaka müveltségfitogtató, mondta. A második - és utolsó - találkozásunkra egy évvel később került sor. A szlovák Vojtech Kondrót - Koncsol Laci sugalmazására és segítségével - szlovákra fordított néhány Nemes Nagy-verset, s a kész szlovák szövegeket 1969 nyarán, Koncsollal, elvitték Budapestre, bemutatni a költőnek. Én is éppen Budapesten tartózkodtam, hozzájuk csapódtam. Lengyel Balázs, a férj fuvarozott el bennünket (Trabantjával) a Királyhágó utcai lakásukra, ahol a költőnő nyalkán, platinaszőkén fogadott bennünket, s valami likőrfélével kínált. Sajnos, semmi más érdemlegesre nem emlékszem a találkozásból: a költőnő Kondróttal és Koncsollal egy hatalmas íróasztalnál a fordításokat tanulmányozgatta, s Koncsol később megmutatta neki az 1967-es Napforduló című kötetből származó Gejzír frissen készült elemzését is. Mi, Balázzsal odább, hatalmas fotelokban ültünk, én az egy órával korábban Weöres Sándortól kapott furulyámmal büszkélkedtem neki. (Weöreséktől mentünk Nemes Nagyékhoz.) A költő viszont, mikor elbúcsúztunk, nem felejtette el megkérdezni tőlem, hogy megjelent-e már a fiataljaink antológiája, s nem gondoltam-e meg a címet. Aztán, a Napforduló után, jöttek az emlékezetes, nagy válogatások és gyűjtemények: A lovak és az angyalok (1969), a Között (1981) és A Föld emlékei (1986), amelyek, sajátos módon új kötetekként is fungáltak, hisz a költő kicsit mindig átrendezte és új versekkel bővítette őket. Engem különösen a Között című nagy kompozíció ihletett meg, s indított megint a költővel való együttgondolkodásra. A vers először A lovak és az angyalok című válogatásban jelent meg (a könyv akkor volt friss, amikor Nemes Nagyéknál jártunk, már ott láttam a költő asztalán, de megszerezni csak később tudtam), felfigyeltem a mü korszakos és kor-szakfordító jelentőségére: az egyetlen hatalmas elliptikus mondatként is felfogható - mert állítmány nélküli - negyvennyolc soros kompozíció, mintegy az egykori Kettős világban kettős otthonosságára visszautalva, az otthontalanságot, az ég és föld közötti létezés hiányát hozza tudomásunkra: „Éghajlatok. Feltételek. Között. Kő. Tanknyomok. Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, két sorba írva, tóban, égen, két sötét tábla jelrendszerei, csillagok ékezetei Az ég s az ég között.”
