Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - Pegazus Pályázat 2011- Vida Gergely értékelése
Molmi 93 hatóvá téve így az én és a másik kapcsolatának sohasem magától értetődő viszonyrendszerét. Ez a szerkesztésmód jellemzi egyébként a szerző rövidebb darabjait (háromsorosait) is, de úgy érzem, a tárgyalt versbeszéd a nagyobb kompozícióknak kedvez, legalábbis egyelőre. A Sárkány és királylány jelige alatt megbúvó szerzőt a zsűri fődíjjal jutalmazza. Jellemző az idei lira-mezőnyre, hogy a bírálóbizottság, melynek tagjai rajtam kívül Görözdi Judit és Barak László, nem oszt ki „ezüst”érmet. Ellenben „bronzzal” jutalmaz két szerzőt, ők a Koma és Bütyök jeligével ellátott pályamüveket küldték. Szövegeik a szubjektum kivetítésének fentebb jellemzett paradigmájába illeszkednek, azzal a megszorítással, hogy a kimerevített képek sorjázásából markánsabb hang hallható ki, bár Bütyök ügyesebb a kompozícióban, Komának eredetiebbek a képei. A próza idén erősebb, mint a vers. De a prózai anyag önértékénél fogva is erősnek tűnik. Ami elsősorban a világosabb alkotói elképzelésekben és magabiztosabb nyelvkezelésben ragadható meg. Meg mintha az alkotók pontosabban mérték volna fel lehetőségeiket: a sikeresebb prózai müvekre elmondható, hogy nem akarnak sokat, de azt teljesítik. Persze ez így egyben már nagyon sok, még azt is mondhatnánk, a tehetség egyértelmű jele. Ki is osztjuk mindhárom díjat, sőt, szokásunkat megtartva, két pályázót kiemelt dicséretben is részesítünk: jelezve azt, hogy csak nagyon kicsivel maradtak le a dobogóról, hogy alkotásaik figyelmet érdemelnek. A Mólcusfarokcsóválás jelige alatt érkezett három pályamű mindegyike más-más témát dolgoz fel, de mindhármon ott a szerzői kézjegy: a vagány, könnyed elbeszélésmód, miközben képes releváns gondolatokat megfogalmazni olyan sokat próbált kérdésekről, mint az én és te kapcsolata vagy a személyiség válsága. A Te című novella egy pár- kapcsolat tematikus keretein belül vizsgálja a személyközi viszonyokat. Az együttélés nyűgeit és az eltávolodás folyamatát ironikus felhanggal szemlélteti. A kedvenc részem a következő: „Tévénk van, inkább csak dísznek... Úgy hetente felvetem, hogy tegyünk bele halakat. Vállat von, azt mondja, úgyis kifogná.” Aztán lejjebb a következőket olvassuk: „Szerettem, akkor, nagyon. Ami most van, az valami egészen más. Imádom, de például a vaníliás pudingot is.” Azt hiszem, végső soron az a tétje a szövegnek, hogy ez a Te mindig csak az lehet, akit megteremtünk magunknak, miközben Én is csak az lehetek, aki ezt teszi a Másikkal. Egyebek mellett e nyitottság színrevitele miatt ítélte úgy a zsűri, hogy első díjjal jutalmazza a jelige alatt megbúvó szerzőt. Örömmel olvastuk Tvenidollarsz két szövegét is. Az egyik a régi fausti, az ördöggel való paktum megkötésének toposzát írja újra. Az efféle nagy témákba, amelyek mára jelentős popkulturális jelenlétre is szert tettek, nagyon sokszor belebuknak a szerzők. Pályázónknak azonban sikerül elkerülnie a csapdákat, s egy teljesen mai storyt kanyarít. Az ördögnek eszében sincs lelkeket vásárolni, egy mai businessmen, aki még anno, a Faust által lecsapolt mocsár körüli telekeladásokból gazdagodott meg. Azzal, hogy szerzőnk megfosztja a történetet mindenféle, az ő szavaival, „transzcendentális humbugtól”, teljesen jelenkori olvasatot ad. Köszönhető ez elsősorban a szöveg lendületes, humoros párbeszédeinek. A novella szerzője második díjat érdemelt ki. A Sárkány és királylány jelige újabb feltűnése a próza kategória harmadik helyén azt is jelenti, hogy egy valódi szerzői rögeszmével találkozhatunk. Ugyanis a versekhez hasonlóan az egyik novellában is azt a lehetőséget boncolgatja a szerző, mi van, ha a király
