Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - SZEMLE - Sz. Z.: Szemlélődés - válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből (május—június)
84 SZEMLE keredett a május 31-i prózaest, amelyen hét prózakötet került bemutatásra. Mindenki megkaphatta az ízlésének megfelelőt: Tőzsér Árpád, ahogy tőle megszokhattuk, sziporkázott, a szerelmi költészetet siratva, Mészáros Sándor - talán kissé túlozva — az Éleslövészetnek megfelelő remekműnek titulálta Grendel Lajos legújabb, Négy hét az élet című regényét, az elsőkötetes Veres István meg burkoltan elküldte a francba a műsorvezető Szigeti Lászlót, és kioktatta a recenzenseket (a közönség persze vette a lapot, s vette Veres István Galvánelemek és akkumulátorok című fergeteges novelláskötetét is). A titokzatosabbak közül itt volt az elsőkötetes Bartók Imre, Fém című, kissé dantei, kissé bemhardi, kissé kafkai, de nagyon eredeti regényével, a nagy sikerű Klára után teljesen új utat választó György Norbert, illetve az ugyancsak rendhagyó nyelven megszólaló Száz Pál Arcadia című első kötetével; Király Kinga Júlia fülledt hangulatú könyvét pedig Görözdi Judit mutatta be. Antológiák rengetegében A mindenkori Ünnepi Könyvhét egyik fontos, bár sokszor vitatott tartozéka a különféle műhelyek által gondozott antológiák, az ún. reprezentatív válogatások megjelenése. A mindenkori könyvhételemzések elengedhetetlen része ezek bírálata, amit mi is megteszünk, ennek a rovatnak a szükségszerű felszínességével. A Szlovákiai Magyar írók Társasága immár nyolcadik alkalommal jelentette meg antológiáját (Szlovákiai mag)>ar szép irodalom), amelyben szlovákiai illetőségű magyar szerzők elmúlt évi munkáiból olvashatunk egy csokorra valót - most már negyedszer Csanda Gábor szerkesztette a kötetet, s biztonsággal kijelenthető, sokkal jobban csinálja a korábbi, „felkapott” szerkesztőknél, még akkor is, ha Csehy Zoltánból ezúttal kissé túladagolhatja magát a potenciális olvasó. A Magvető antológiái nem sok meglepetést kínálnak, érdekes viszont, hogy a Németh Zoltántól Tőzsér Árpádig elég sok jelentős szerzőt felvonultató szlovákiai magyarok közül egyedül Vida Gergely kerülhetett be a Szép versek 2011-be (a Körképben nincs szlovákiai magyar prózaíró). Figyelemre méltó a Magyar Napló idei költészeti antológiája, változatos áttekintést kínál, László Noémitől Tóth Krisztinán át Gergely Ágnesig (Az év versei 2011). Az év novellái 2011 szintén izgalmas gárdát vonultat fel, s itt például kifejezetten magvetős szerző is felbukkan, a tavalyi könyvhét felfedezettje, Szvoren Edina. Eláruljuk azonban, minek örültünk sokkal jobban ezeknél a kötelező antológiáknál: egy jóval rendhagyóbb kötetnek, mégpedig a Magyar badar című magyar limerickgyüjtemény második kiadásának (Várady Szabolcs szerkesztésében), amely a 2002-es első kiadás után a Sillabux kiadónál jelent meg (érdemes elolvasni a témához illeszkedő Németh Zoltán-cikket: Más néven badar, ÉS, 2011. május 27.). A költő, a színész meg a zenész Rendhagyó triumvirátus járja a Kárpár- medencét: Tóth László istenkísértő verseiből szedett össze egy kompakt csomagot Gál Tamás színművész és Lakatos Róbert brácsaművész, s nem nagy csin