Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - SZEMLE - Szabó Réka: Mert minden, minden... csak illúzió (Pierre Corneille: Az illúzió)
82 SZEMLE sokat ígérő tehetség sajátossága lehet. ízlésvilága nem mindennapi, ötletei zavarba ejtően eredetiek, mindemellett pimaszul fiatal, azonban felkészült és még zenei ízléssel is megáldott. Az izgalom, azt gondolom, a színészeken is azonnal úrrá lett, mikor is az egyszerű matematika slusszpoénjával szembesültek: kiadó tizenegy szerep négy színészre. Parafeno- mén fordulat, csupán hinni kell benne, és máris működik a történet. A két lány, Tan- Csilla és Jókai Ági voltak a szerencsések, csupán egy-egy szerep volt az övék, viszont az igényesség garantált elem volt mindkettőjüknél. Azt gondolom, mindketten képességeikhez mérten brillíroztak, csupán egyetlen dologról nem sikerült meggyőzniük, hogy: kezdők. A teremtés koronái viszont kedvükre válogathattak a megformálásra váró karakterek színes zsákjából. Tóth Károly lezseren és egyben elegánsan váltott szájhős katonából nárcisztikus főúron át szigorú varázslóba, méghozzá jól. Havasi Péter karaktere az általa megformált szerepek mindegyikében helyet követelt, és ami a lényeg, odaillő pontossággal, tudatosan színesítette tovább a kavalkádot. Kosa Annamária díszlete mindössze három paraván volt, három darab anyag három vaskonstrukcióra feszítve, és mégis, oly sok idő, tér, világ. Kapu a reménybe, menedék a bűnösnek, egérút a csalónak és vágy a szerelmesnek, mindössze jól kell tudni velük bánni. A darab óramű pon- tossságú szerkezete tökéletesen illeszkedett a minimalista színpadképpel, megfelelő teret hagyva a nézők fantáziájának. Az előadás célja így nem a szájbarágás, hanem a lehetőségek megmutatása, az érzékek fölcsigázása, röviden: az elgondolkodtatás. Bár a történet kerek és egységes, mégis, ki kell, hogy emeljem a második felvonás eleji jelenetsort. A meglepő és mulatságos, stilizált komédia elemein alapuló „mini balett” abszolút helyénvaló volt, s egy igen ritka jelenséget prezentált. Ugyanis csak igényesen és pontosan érdemes színre vinni az ilyet, ahogyan az Száz Pálék színpadán történt, így érve el a kellő hatást; a nézőtéri decibelmérőt azóta is javítják. A kezdeti okfejtés utolsó eleme az előadás hiánypótló mivolta. Igen, az. Úgy érzem, nem kell tovább cifrázni, csümi-csavami, tekergetni a dolgot. A titok nyitja mindösszesen ennyi: úgy kell eljárni, ahogy ezek a tehetséges, bátor és ambiciózus fiatal müvészlelkek tették. Példát mutattak, sok mindenkinek, sok mindenre. Elhitték, hogy sikerülhet, és volt erejük bebizonyítani az állításukat. Sikerült, siker. Véleményem szerint a közönségen múlik, hogy a sikerük tartóssá váljék. Láthatta bárki Pereden, a premier napján, hogy e kezdeményezés érdemes lehet rá. (Teátrum Polgári Társulás, 2011) SZABÓ RÉKA
