Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - SZEMLE - Mestyán Ádám: Upload (Orcsik Roland: Mahler letöltve)

78 SZEMLE azonban nem vezet új eredményre, nem mutat új értelmezési lehetőségek felé: „A kolléganő nagyon elcsodálkozik, egyáltalán nem érti, hogy hogy jön ez most ide, elvégre péntek délután van, nincs idő hülyeségekről társalogni. Kel­letlenül felnéz a dolgozatokból. A bordó hajú tanárnő pedig elé áll, leteszi a szo­bakulcsot és két jelet kezd ismételgetni. - Teljesen világos - mondja a kolléga­nő, és visszafordul a dolgozatokhoz. - Az egyik azt jelenti, hogy örökké, hogy mindig. A másik meg azt, hogy árva. Ér­ted? Árva.” {Magvető, Budapest, 2011) DOBÁS KATA Upload Orcsik Roland Mahler letöltve című verseskötetéről* Minthogy nem vagyok irodalomtörté­nész, csak arról tudok beszélni, hogy miért szeretem Orcsik Roland költészetét. Hozzám nemcsak azért áll közel Orcsik költészete, mert sokkal több mo­narchiabeli fogadó nevét tudja, mint én. Az első ok, hogy tisztában van vele, hogy a világ egy igen bizonytalan hely. Egy olyan hely, ahol nincsen semmi indok ar­ra, hogy a nyüzsgő erdei rovarok mögül ne szivárogjon ki és rögtön meg ne al­vadjon a sötét. Hogy az apróságok mö­gött beszakadhat a világ fala és borzal­mas dolgok jöhetnek napvilágra. Hogy Az írás eredetileg Budádéként hangzott el 2011. május 23-án Pozsonyban, a Kalligram Kiadó könyvheti könyveinek egyik bemutató­ján. — A szerк. sokszor úgy teszünk, mintha, pedig nem is. Orcsik fenntartja egy névtelen, ám rend­kívül nyugtalanító konklúzió létezését. Azért is szeretem, mert akár szonett­ben, akár prózaversben habzó szájú an­gyalok előzik meg, és sokszor farkasok­kal álmodik. Ki tudja, lehet, hogy olykor táncol is a farkasokkal, mert ugye délen minden megeshet. Talán ezért tud olyat mondani, hogy „nedves istenem”, ami el­ső olvasásra vicces szójáték, de aztán egyre keserűbb utóíz marad utána. Akad Orcsik világában valami folyamatosan horrorisztikus. Aztán azért is szeretem Orcsik Ro- landot, mert ő Ady Endre. Vagyis nagyá­rián kezeli a verset, bele tud írni például olyanokat, hogy „pillanatnyilag nem fon­tos” vagy csönget a szobalánynak. Na­gyon művelt, számára nemcsak a vers a szolga, hanem a mindenféle kortárs és halott költők, akikkel felesel vagy elbo- rozgat, ahogy kénye-kedve tartja. Orcsik németes és szlávos egyszerre, vagyis gazdálkodásához adott a monar­chiabeli készlet. A Monarchia számára egyszerre nosztalgiapont és ironikus re­pertoár. Budapest, Bécs, Szeged, elkép­zelt tájak és városok, amiket körbefon­nak a szláv mondatok, szavak fragmen­tumai - amikről én csak felteszem, hogy szerbek, mert hát a költő civilben még­iscsak szerb és horvát irodalomtörténetet tanít. A múlt feltámadása közben azt lát­juk, ahogy romjaiban pusztul ez az el­képzelt Monarchia. A kötet központi motívuma természe­tesen Mahler, aki le van töltve, pontosab­ban, Gustav van letöltve. Gusztáv lehet az a szomorú rajzfilmfigura, aki mindent mindig szánalmasan elbaszott, emlékez-

Next

/
Thumbnails
Contents