Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IDENTITÁS, HUNGAROLÓGIA - Filep Tamás Gusztáv: Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben (tanulmány)
Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben 63 A Magyarországra való visszatérés, illetve a második zsidótörvény bejelentése után a volt szlovákiai magyar zsidóság anonim képviselői röpiratban akarták emlékeztetni a korábbi magyar kisebbséggel való azonosulás vagy szolidaritás példáira a magyarországi közvéleményt. Az Igazságot a felvidéki zsidóságnak! (Budapest, 1939) című kiadványra a szakirodalom nemigen hivatkozik; amellett, hogy kevesen ismerik, kevés példány van belőle, talán azért, mert feltételezik, hogy összeállítói érthető okokból - e vonatkozásban - szépítették a zsidóság szerepét. Szerintem ezt csak egy vonatkozásban tehették: a szöveg példák sora, nem módszeres elemzés - a szerzők írják, hogy nem készültek fel arra, hogy védekezniük kell, ráadásul nyilván gyorsan kellett összeszedniük az adatokat s e példák pozitív általánosításra lehetnek alkalmasak. Szerintem viszont a szerzők csak olyasmit állíthattak, amit a kortársak nem tudtak cáfolni, tehát komolyan mérlegelniük kellett, mi kerül a szövegbe. Másrészt amikor például több településnél megadják a zsidóknak a magyar párttagságon belüli létszámát vagy arányát, ezek az adatok csak belső pártnyilvántartásokon, névlistákon alapulhattak, illetve a helyi pártszervek tagjaitól származhattak. Megemlítik itt, hogy az 1918 decemberében kezdődő megszállás során zsidó származású tartalékos tisztek voltak azok, akik megszervezték az ellenállást, illetve az elfoglalt északi települések felszabadítását. Utal a röpirat az 1919. tavaszi magyar ellentámadás zsidó hősi halottaira is. Arról viszont nem e könyv, hanem a korabeli sajtó tartalmaz adatokat, hogy az első időszakban a megszálló alakulatok, hatóságok sok zsidót is internáltak Csehországba, Pozsonyból például a neológ hitközség vezetőségét. Ha jól értem, a röpirat szerzői azt tartanák sportszerűnek, ha a zsidók nemzethűsége kapcsán a nyelvhatár alatti területeken, tehát a magyar nyelvterületen tanúsított magatartást vennék számba a kortársak. Ennek ellenére abban a fejezetben, amelyben a szlovák sajtó általánosnak tekintett álláspontját idézik arról, hogy a zsidók a legintranzigensebb magyarok, olyasmit is idéznek, ami arra utal, hogy némi magyar jellege, éppen a zsidók jelenléte miatt, a nyelvhatár fölötti városoknak is megmaradt. Például az utcán egyebet sem hallani, mint magyar beszédet. Trenčianské noviny, 1921 - „Honnan az ördögből került ide ez a sok magyar, kérdezzük, amikor a statisztika szerint egész Trencsén magyar lakossága nem több 375 léleknél.” (Megtalálják az okot a városban élő másfélezer zsidóban.) Novosti félhivatalos kormánylap, 1938 (a Szlovák Nemzeti Liga 188. számú, kassai csoportjának felhívásából) - „A zsidók hibája, hogy a nyilvánosság előtt, az utcán, az üzletekben, a vonatokon magyarul beszélnek és ezáltal a mi életünknek és városainknak magyar, vagy néhol német jelleget adnak!” A Szlovák Nemzeti Tanács röpirata 1938-ból: „...a visszacsatolás érdekében legerősebben a zsidók agitálnak.”
