Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IDENTITÁS, HUNGAROLÓGIA - Filep Tamás Gusztáv: Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben (tanulmány)
fl^NTITÁS, HUNGAROLÓGIA sz FILEP TAMÁS GUSZTÁV Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben Széljegyzetek egy elhanyagolt témakörhöz Először, egyszerűsítve, lássuk a csehszlovákiai, ezen belül a szlovenszkói és ruszinsz- kói zsidókkal kapcsolatos politikai vagy ideológiai állásfoglalásokat, sztereotípiákat. Az első Csehszlovák Köztársaságban a zsidók hivatalosan nemzetiségnek minősültek, azaz bizonyos kisebbségi értelmezésben — a forradalmi nemzetgyűlés által megalkotott alapörvény preambuluma szerint az alkotmányozó szubjektum „a csehszlovák nemzet” -, másodrendű állampolgárnak. Csehszlovákia fönnállásának garanciája az etnikai megkülönböztetés volt; a zsidó nemzetiség kategóriájának bevezetése döntően a német és a magyar nemzeti kisebbségek feldarabolását célozta; a népszámlálások idején a megszállt területek zsidóságát e nemzetiség bevallására biztatták, presszionálták vagy önkényesen így regisztrálták. Ehhez hasonlóan a görög katolikusokat ruszinokként iparkodtak föltüntetni, a magyar anyanyelvű cigányokat pedig cigány nemzetiségűként vették számba. A megszállt területeken a számlálóíveket a számlálóbiztosok töltötték ki, nem a megszámláltak. Maga a zsidó nemzetiség hivatalossá tétele szerintem a gyakorlatban korlátozást jelentett a zsidók számára az élet minden, a kisebbségi szerződés védelme alatt álló területén, bár a fönti állami szándékok következtében kétségtelenül előnyösebb volt zsidónak lenni, mint magyarnak vagy németnek. A korszak kormánypárti magyar sajtója azt hirdette, hogy a csehszlovák demokrácia a zsidóknak biztosítja azt a szabadságot, amelyet a „kurzista” Magyar- ország megtagad tőlük. A magyar politikai ellenzék képviselői aggódva figyelték, hogy a zsidóság leválik a magyar kisebbségről; ez olyan ítéletekben is megfogalmazódott, hogy a zsidók cserbenhagyták a magyarságot. Volt persze, aki örült ennek, alapjában viszont a magyar ellenzék nem kirekeszteni akarta a zsidókat a magyarságból, hanem megtartani a közösségben. Azért is logikus ez, mert a nagyobb nemzetiségi lélek-, illetve arányszám elsődleges fontosságú volt a százalékhoz kötött nyelvi jogok gyakorlásához és származékaikhoz (az iskolák költségvetésből való részesedése például).
