Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök II. (napló)

38

Kulcsár Ferenc

amikor másfél évszázad után kitakarodott az országból, Magyarország - amely a XV. században négymilliós lélekszámú, erős hatalom volt, több lakossal, mint a korabeli Angliáé - másfél milliós lélekszámú koldus ország lett, sivatag”. S ezt tették a magyar néppel később is, mígnem eljött Trianon perverz ideje, a Felvidék, Erdély, a Délvidék elcsatolása, majd jött a Don-kanyar, aztán a nemzet bilincsbe verése a szovjet által, megtetézve ezt 1956-tal, s a későbbi kisantanti és nem kisantanti, máig is fel-fellobbanó vádaskodásokkal... Hol volt itt - ezer éven át - a nemzetek önrendelkezési joga, ez a kommunisták és liberálisok által is „burzsoá idealizmusnak” minősített fogalom!... Ez a történelem jelenik meg előttünk Nagy János müvei közt sétálva, többek között Szent István, Szent Imre, Balassi Bálint, Szenei Molnár Albert, Szobieszky János, Csokonai Vitéz Mihály, Liszt Ferenc, Ady Endre, Esterházy János, Kodály Zoltán, Illyés Gyula és mások alakján, a remekbe szabott, szug- gesztív, belső erőtől duzzadó plaketteken. De ugyanez jelenik meg a hatalmas méretű hármas oltáron, ahol Jézus kiűzi a mindenkori, a régi és mai kufárokat a „templomból”, s ahol ezért őt a kufárok keresztre feszítik, mint ahogy a magyar nemzetet is oly sokszor keresztre feszíteni, vérét-kincsét venni igyekeztek a mindenkori kufárok. Csupa szimbólum mindenütt, hiszen a keresztre feszített Jézus lehetne maga a művész is, ballada-plakettjei, Golgota-ábrázolásai is ezt sugallják, tudniillik azt, hogy aki a szellemi magyarságot egynek hiszi és ábrázolja, méghozzá hiteles, érett, lenyűgöző, eredeti művészi erővel, annak Golgotát kell járnia, az keresztre feszítendő, megvádolandó, mert - a művész elmondása szerint - „hűségesen, bűnösen magyar”; nem „nemzetközi”, nem „liberális”, nem „absztrakt”, hanem nemesen konzervatív, „szerelmetesen” nemzeti, mi több, főbenjáró bűnként még ért-hető is. Az ilyeneket a mindenkori törtetők sarokba szorítják, a megrendeléseket elorozva előlük ellehetetlenítik, hogy övék legyen - s nem a Teremtőé - „az ország, a hatalom és a dicsőség”. így történhetett meg, hogy kiváló művészi eredményei ellenére a díjak, kitüntetések „elkerülik” őt, hogy nem tudja a munkájához szükséges nyersanyagot sem megvenni, nincsen, aki „szüljön” neki — mint egykor Modiglianinak - követ, márványt, rezet. „Ám Nagy János - ahogy monográfusa, Kerékgyártó István írja - nem tört meg, nem vált csendes megalkuvóvá, nem épült be sikeres konformistaként a kivételezettek társaságába. Bár sorsa ma is küzdelmes, s a gondok súlya nyomja, példája azt mutatja, hogy a nehezebb úton is célba lehet jutni.”

*

A nő és a férfi: minden.

És aki őket nézi: Isten.

Nő és férfi vére hull örökre:

világ eső Isten könnye.

Lőrincz Zsuzsa életműve mintha csak a fenti négysoros versem ihletésére tört volna napvilágra, helyesebben, mintha e négysoros versemet az ő szenvedéllyel, dina-