Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Rapai Ágnes: Ilma Vronszkaja hátrahagyott verseiből — Távozás; Búcsú; Ó éj, ó éj (versek)
Rapai Ágnes 25 Ó éj, ó éj Montázs T. S. Eliot verseiből Ó éj, ó éj. Mind eltűnnek az éjben. Könyörögj értük, Akik választottak s szembeszálltak, születés, meghalás között. Ez álomjárta félhomályban Világosságuk felragyog, Könyörögj értük. Feszültség ideje ez. Magányosság helye. Ne tűrd, hogy hamissággal hitessük magunkat, Könyörögj értünk most és születésünk óráján. Könyörögj értünk. Azt gondolom, Patkány-közben vagyunk. Itt vesztek el a holtak csontjai. Léptek visszhangja az emlékezetben. Tudjuk, mi a kényszer, a kínzás. Tudjuk, mi az elnyomás, az erőszak. Halunk a halókkal: Nézd, távoznak és mi velük megyünk. Ó éj, ó éj. Mind eltűnnek az éjben. Könyörögj értük, Akik egyedül maradtak fegyvertelen Rettegésükkel, fölösleges tudásukat Szentségként hordozva, Akik tudták, mi a kényszer, a kínzás, Tudták, mi az elnyomás, az erőszak. Ó éj, ó éj. Könyörögj értük.
