Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Polgár Anikó: Képleírás és szerelmes levél. Philosztratosz Eikonészének retorikai és pedagógiai aspektusai (tanulmány)
54 Polgár Anikó A folyamisten, miután hiába könyörög Akhilleuszhoz, hogy szüntesse be az öldöklést, rátámad a hősre, akit Poszeidón és Paliasz Athéné bátorítanak, Héra pedig a fiát, Héphaisztoszt küldi segítségül. Itt kezdődik a képleírás középpontjába állított jelenet, a tűz és a víz harca. Héphaisztosz előbb a mezőn égette el a holttesteket, majd a folyóba vetette lángját, perzselve a parti fákat és növényeket: „próta men en pedió pür daieto, kaié de nekrúsz pollúsz”27 CIliász, 21, 343-344) „o ď esz potamon trepsze phloga pamphanoószan. kaionto pteleai te kai iteai éde mürikai”28 (Iliász, 21, 349-350) Philosztratosznál ugyanez a sorrend: pür de túto polil men plémmürei kata tú pediú, polü de peri tasz okhthasz herpei tú potamú, ősz méketi autó dendra einai24 („a hatalmas tűz egy része szétárad a síkon, más része a folyó meredek partja mentén kúszik, így ott nem maradt már egy fa sem”). A képleírás a legmegdöbbentőbb hatást azáltal éri el, hogy egy paradoxont mutat be: a kiválasztott jelenetben nem a víz győzi le a tüzet, amint azt megszoktuk, hanem fordítva: a folyó a tűz perzselésétől szenved. Nemcsak a leírt kép elemei homérosziak, hanem a leírás stílusa és szókincse is az.30 Ugyanakkor a motívumok tekintetében a szerelmes levelekkel is több hasonlóságot mutat: a tűz, a víz, a haj motívuma a levélgyűjtemény több pontján is felbukkan. A „hajgyilkosságot” kárhoztató 16. levélben például a szerző hasonló kifejezésekkel hangoztatja, hogy „ha egy folyót szépnek tartanak, az is hosszú hajú”.31 Hasonló motivikus kapcsolódás más levelek és képleírások esetében is megfigyelhető: például az almát szedő és az almával dobálózó Érászokat ábrázoló kép (6.) szerelmi szimbolikája a 62. levéllel hozható össze, hiszen Erósz almája itt is a szerelemre való felhívás szimbóluma. A 20. levél is Homérosz Iliászára épül, a 14. ének egyik jelenetére. A harci jelenetek közé beiktatott üde szerelmi epizódban is szerepet kapnak a virágok, akárcsak a szerelmes levélben: míg azonban a levélgyűjteményben a rózsa szerelmi szimbolikája van kiemelve, az Ida hegyén Hérával szeretkező Zeusz fekhelyeként szolgáló virágok közül a rózsa hiányzik. „toiszi ď hüpo khthón dia phüen neothélea poién, tóton th’ herszéenta ide krokon éd’ hüakinthon püknon kai maiakon, hósz apó khtonosz hüpszosz’ eerge.”32 CIliász, 14, 347-349)
