Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - VISSZABONTÁS - Márkus Béla: Szonettek és haikuk (Markó Béla: Tulajdonképpen minden; Út a hegyek közt; recenzió)

Szonettek és haikuk

13

Isten, s „most forgat a kezében”. Tanácstalanul mintegy, akár egy tárgyat, hasonlóan, valamelyik vers szerint, egy tubus fogkrémhez.

Ehhez a mítoszi képzetkörhöz tartozik, hogy a szeretkezés az „egymásra feszítve, mint egy keresztre” helyzeteként mutattatik be, ahol a gyönyör, a mámor a „kis halál”-lal azonos, a „pokolba s égbe” vivő érzéssel. A fény metaforája, ahogy egy cim kiemeli, a Világít minden szédülete elválaszthatatlan a „gomolygunk egymásba zárva” tudatától. A szerelmi lángolás érzete a ki- vagy elhunyás képzetétől. Egyszer a kérdés csupán: hamupihék lesznek-e, „csak szédülés, csak lassú roska- dás”, másszor az állítás: „egymás mellett parázslik két kezünk, / és egymás mellett hamvad el az arcunk”. Az Anna fénye vagy a Mindenfelől csak Anna s a többi szonett szemkápráztató érzékletessége és érzékisége szerint az uralkodó elem mégis - a fény, az uralkodó életérzés pedig, az utazási élmények táplálta Balázs-versektől megerősitve, az öröm. Mintha ezt sugározná még a szonettek szerkezete is. Abban még nem, hogy Markó kitartóan ragaszkodik a szakaszokra tagoláshoz. Abban sem, ahogy a különböző rímformákat váltogatja. Abban már inkább, hogy zömmel különböző szófajokat halmozva ugyan, ám egy mondatból állnak, mintha egy hosszan kitartott lélegzettel adatnának elő. Leginkább abban azonban, ahogy a címadó vers felépül: több sor van, amelyben három mondat, hiányos zsúfolódik össze. Igék helyett főnevek, főleg elvontak. Cselekvés helyett állapotot, helyzetet jelölnek, tesznek időtlenné, azaz örökké. „Elgyengülés. Illeszkedés. Kötődés. / Feszültség. Er- nyedés. Megint s megint”, majd: „Akár az ág a lomb közt újra s újra. / Aztán szétválva. Egymásból kicsúszva. / Egy fa kifordult, nyálkás gyökere!” - ha nem is a haikukhoz hasonló tömörséggel és rejtélyességgel, ám itt is olyasmi mondatik ki, ami aligha egyetlen értelmű, amihez aligha csak egyetlen jelentés kapcsolható. Az élet esszenciája, a teremtés képzete azonban biztosan köztük van. S ezzel, ezáltal tulajdonképpen minden.

(Mindkettő: Bookart, Csíkszereda, 2010)