Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - BOLYONGÁSOK - Vida Gergely: Bolyongások a gyerekszobában (vers)
4 Vida Gergely Inkább dombormű, két tenyere a botja felső végén. Kitámaszt, rádől egy leheletnyit, mint a bölcsek. Elválva a hengerezett fal síkjától, de nem egész szélességgel. Ahol a széktámla hozzáér, látszik egy korábbi festés halványzöldje. Itt szeret. Aztán egyszer megmutatta, hol lakik az Atyaisten. Ott aludtam vele akkor, elalvás előtt még magyarázta az ágya fölötti szentképet. A beszivárgó holdfényben kivehető volt a kiegyenesedni képtelen ujj íve, ahogy az utolsó ítéletet mutatta vagy végezte el, de mindegy. Éppen annyira az arcom felett, amennyire rövid karja engedte, az egyetlen lehetséges távolságban. Később hajszálra ugyanez a görbületi szöge egy vékonyabb és láthatólag fiatalabb ujjnak, mikor ügyetlenül az ejakulátummal egyensúlyoz a kritikus pillanatokban, nehogy elcseppenjen. Mire gondolhat ilyenkor az ember? Hát, ez az elmúlás. Prága nem ereszt - Rajzok Cséfalvay Ildikó könyvéhez (kombinált technika, 2010)
