Irodalmi Szemle, 2011

2011/6 - SZEMLE - Száz Pál: A kockázat el van vetve (színikritika); (Luke Rhinehart: A kockavető)

SZEMLE 87 A kockázat el van vetve Luke Rhinehart A kockavető című darabjáról Kockajáték A Ledarálnakeltüntem „Kafka miatt”-i pere köszön vissza Luke Rhinehart A kockavetőjének első és utolsó jeleneté­ben. Bodó Viktor nem először teszi fel általa a kérdést: Most akkor én vagyok a hülye, vagy mindenki más körülöttem? Erre pedig sokféleképp válaszolhatunk a mindenki által szorongatott egyénnek. Hogy ki perel kit és miért, most hagyjuk. Lényeg, hogy igazság szolgáltatik. A vá­lasztás által. Valaki veszít, valaki nyer. Valamit kizár, valamit igenei. Mindez persze eszméletlenül drámai - már több mint kétezer éve. Akkor a legdrámaibb, ha a főhős választásra van kényszerítve, noha nincs jó választás. Választ, majd viselni kénytelen a követ­kezményeket. De mi történik akkor, ha felfüggesz­ti a szabad akaratát, ám a választás kö­vetkezményeit kénytelen viselni. Luke Rhinehart pszichológus, gyakorló férj és apa kockatörténete azzal kezdődik, hogy megunva a lagymatag, egy helyben to- porgó életét, házassági hisztériát, lüké kőikéit, munkahelyi lúzerséget, az ön- gyilkosság helyett egy más lehetőséget választ: saját kockamódszerét. Hat lehe­tőség közül választ a momentán elvetett kocka, ezeket pedig ő adja meg. Megy is a dolog, egyre komolyabbak a tétek, ha­marosan függőséggé válik. Mit csinál­jak a barátom feleségével? Négy - ja, hogy erőszakoljam meg? Oké. Hogy az illető hölgy szíves-örömest rááll a do­logra - ez nem volt benne a számítás­ban... nos, az élet sokkal kiszámíthatat- lanabbul reagál, mint a kocka. De mi ez a kockajáték? Mentesülni akarás a döntés felelősségétől? A sza­bad akarat megcsúfolása? A véletlen irá­nyít tehát - ám paradox módon ez akár a végzetnek is megfeleltethető, hiszen én - vagyis Luke - csak a lehetőségeket adom meg; de ki irányítja a kockát? Luke hosszú monológban nyomatja a pszicho-maszlagot arról, hogy az em­ber személyisége nem egységes, hadd robbantsuk tehát szét jöjjön, aminek jön­nie kell, nyíljon fel Pandora szelencéje. Éljen az önkényszer adta szabadság. Az­tán persze kitör az agyrém, téboly, hisz­ti - és káosz. Kockafej A darab a híres, 1971-es amerikai kul­tuszregény (The Dice Man) szabad(os) adaptációja. A mű (mindkettőé) világa Ellis-i világ, noha azt azért meg kell hagy­ni, hogy Luke Rhinehart (alias George Cockcroft) nem tud olyan jól írni, mint Ellis - kissé hiteltelennek és felszínesnek hat. Vinnai András, Túrái Tamás, Róbert Júlia, Bodó és a társulat a mű életrekelté- sében azonban nem is igyekeznek ko­moly, egzisztenciális mélységet adni a darabnak. A játék a lényeg - minden szin­ten. Csak eljátszunk a gondolattal: mi lenne, ha ez a kocka... Fábián Gábor nagy dobása ez a koc­kavetés. Bodónál gyakori, hogy egy köz­ponti szereplő köré építi fel az előadást. Fábián - a virtuóz összjáték ellenére/ mellett is - a hátán hordozza az egész

Next

/
Thumbnails
Contents