Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Euphorbosz kegyelme (Tőzsér Árpád: A vers ablakán kihajolva)
SZEMLE 75 dolatai alapján - a szocialista rendszer működőképessége a nép elképesztő alkalmazkodóképességén és ügyességén múlt. „Borzasztó elgondolni, [•••] hogy azzal tartjuk hatalomban a megnyomorí- tóinkat, hogy sikeresen életben maradunk.” E vélemény Szilágyi István kevés figyelemre érdemesült nagyregényének, az Agancsbozótnsk. az alaptétele is lehetne, a folytatással együtt: „Bármilyen groteszk, bűntársaik vagyunk, éppen a legcsodálatosabb fajtabéli adottságok: a találékonyság és az eszesség révén. Meg erőszakos életösztönünk miatt.” A Kontárok ideje világát nem a fenti tulajdonságok jellemzik. Ha a rendszer- változtatás óta eltelt két évtizedhez azzal a két történeti kategóriával közelítünk, amelyet a filozófus Kosseleck, az Elmúlt jövő szerzője használ, akkor sem a „tapasztalati tér”, sem pedig a „várakozási horizont” nem oszlatja a csalódás rosszkedvét. A novellák leggyakrabban úton lévő, helyüket nem kereső, hanem vesztő, életkoruknál fogva is végelszámolást tartó alakjai örömtelen tapasztalatok birtokában vannak, nincsenek szép emlékeik a közelmúltról. De még kevésbé reménykednek a jövővel, a lehetőségekkel kapcsolatban. Nem hozzák lázba őket tervek, álmok; bizonytalanok még várakozásaikban is. Erőtlenségükből a jubiláns Ács Margit erőt meríthet, hiszen novelláival kibeszéltette magából, ami esszéi, tanulmányai szerint is a legmélyebben foglalkoztatta: a kontár módra végrehajtott rendszerváltoztatás élményeit, köztük a legszemélyesebbeket. {Helikon, Budapest, 2011) MÁRKUS BÉLA Euphorbosz kegyelme Tőzsér Árpád A vers ablakán kihajolva című kötetéről Körülbelül a kötet közepe táján, egész pontosan a 141-142. oldalon található Tőzsér Árpád legutóbbi, A vers ablakán kihajolva című verseskötetében az a vers (Sebastianus mondja), amelyből a kötet címe származik. Tőzsér Árpád egy interjúban {Átváltozások, Új Szó, 2011. április 9.) elárulta, ez a vers különösen közel áll hozzá, habár ő maga eredetileg más címet szeretett volna adni a válogatáskötetnek, a kiadó beszélte rá, hogy a Sebastianus mondja egy sorát emeljék ki címnek. Nyilvánvalóan a bőség zavarával küszködött a kiadó, illetve a szerző-válogató, hiszen a különféle Tőzsér- remekmüvekből számos izgalmas értelmezési lehetőséget megnyitó cím lett volna választható. A Sebastianus mondja azonban azért tartható helyes választásnak, mivel a költő egyik „zászlóshajójáról” van szó, egy olyan mesteri darabról, amely példaértékűen egyesít magában egy seregnyit a Tőzsér-költészet erényeiből. A korábbi kötetekben még csak egyszerűen Sebastianus címen szereplő vers könnyed ritmusával, elmés szerkezetével, filozofikus ambícióival megunhatatlan darabja az életműnek. Az említett interjúban Tőzsér Árpád megemlíti, ő maga az Erről az Euphor- boszról beszélik című vers címét szerette volna köteteimmé emelni. Euphorbosz agyafúrt, leleményes rejtőzködő, aki „Mindig másban van jelen, / s más tehetségével vegyülve / jeles dolgokra is
