Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - Duba Gyula: Nyelvjárás (?!) (tanulmány Szalay Zoltánról)
60 Duba Gyula Furcsa, megmagyarázhatatlan dolog - érték - a mű súlya, kizárólagos elmélete nincs, gyakran csak sejteni, érezni lehet. Mintha éteri anyag lenne, mérhetetlen és megfoghatatlan, mégis nyilvánvalóan, ösztönösen tudható. Korunkban az irodalom elbizonytalanodott és zavarban van, új lehetőségeit és igazságait keresi, létfeltételeit, elhivatottsága új értelmét kutatja. Amennyiben Szalay kritikai szemléletét érintettem, nézzük elemző munkájának jellegét. Kritikát írt Mizser Attila Szöktetés egy zsúfolt területre című könyvéről. Bírálja a mű - regény?! - zaklatott tagoltságát, intertextuális játékossága túlzásait, töredékes „részéletek a részregényben” voltát. „A gondolatok cinikus iróniájából is kiérezhetjük az elhagyatottság szélsőségességét, a továbblépés lehetetlenségét, s ahogy a regény megírhatatlan, úgy az élet is élhetetlen; a lehetetlenség és valószerűtlenség világába érkeztünk... ezért is nem történik semmi, csak a szöveg történik meg... a részregény egy csapda, szövegcsapda, amely hanyagnak és lustának adja ki magát, valójában azonban mindent megtesz, hogy elcsábítson és fogságba ejtsen bennünket, olvasóit.” Szalay prózáját is hasonló „életes virtualitás” jellemzi, a látomásosságból nem marad ki az érzékelés józansága, a szabadságot a sorszerűség tudata követi figyelemmel beavatkozásra készen. 3 Szalay A kormányzó könyvtára című kötetét 2010-ben adta ki a Kalligram Könyvkiadó. Tucatnyi novellát, hangulatképet és történetrajzot tartalmaz. Az írásokban közvetettség és rejtély, kimondatlan és kimondhatatlan sejtelem, titok bujkál. Némelyiket mitológiai témák és nevek fűtik, a valós, kézzelfogható anyag, a közvetlenül érzékelhető tény kevesebb bennük. A fülszöveg úgy fogalmaz, hogy Szalay prózája azt az irodalmi hagyományt követi, melyet leginkább Kafka, Orwell vagy éppen Krasznahorkai László nevével jellemezhetünk. Az eligazításul szolgáló állítás, egy megjegyzéssel megtoldva, helytálló: Szalay Zoltán sajátossága és erőssége éppen az lehet, amiben az említett íróktól különbözik. Metaforisztikus kifejezés- módja és írásai hangulata hasonlítható lehet, ám Szalay más gyökérzetű és eleve más célt követ. Amikor Salinger Zabhegyezőjét említettem, korántsem az amerikai íróra, hanem regénye hősére, Holden Caulfield-re gondoltam. A novellák mintha a megismerhetetlennek vagy az értelmetlennek a természetét és lényegét - az értelmét? - próbálnák megjeleníteni. Az írónak ebben nagy segítségére van a már említett mesélőkedve és ehhez hasonuló kifejezőkészsége, tárgyilagos, érzéki stílusa, sajátos nyelvereje. Amely pontossága mellett is köny- nyed, nem drámaian komolykodó. Gondolatisága szóáradás mögé rejtőzik, nem hivalkodó. Néha az alapötletben nyilvánul meg, máskor a múlt árnyvilágának hangulata sejlik a mese mélyén, van, hogy mitikus alak jelenik meg nála és öltözik mai, modern ruhába. A Nyelvjárás brutális mozgalmassága és szociológiai rémsége ritkábban és rövidebben, mintegy rejtőzve jelenik meg, bár itt-ott felvillan. Az eszté- ticizmus felé törekvő hajlam jele lenne talán a naturális szemlélet „halványodása”?
