Irodalmi Szemle, 2011

2011/6 - ARC - Lacza Tihamér: Életfogytig szolgálatban (esszé Koncsol Lászlóról)

LACZA TIHAMÉR

Életfogytig szolgálatban

Találkozásaim Koncsol Lászlóval*

Megírtam már valahol, hogy én prágai diákként, a Károly Egyetem kémia szakos hallgatójaként kedveltem meg igazán az irodalmat, s ebben meghatározó szerepe volt Rákos Péternek, a prágai magyar tanszék egykori vezetőjének, akivel az Ady Endre Diákkörnek köszönhetően ismerkedtem meg. Amikor 1972-ben befejeztem egyetemi tanulmányaimat és Pozsonyban kezdtem el dolgozni, a Tanár úr biztató szavaira emlékezve kopogtattam be egyszer az Irodalmi Szemle szerkesztőségének ajtaján, mert prágai „lapalapítóként” - 1969-ben indítottuk el többen a kezdetleges módon sokszorosított, mindössze hat évet megélt „irodalmi folyóiratot”, a Homokórát - és néhány elbeszéléskísérlettel a zsebemben úgy gondoltam, hogy én is szerencsét próbálhatnék a szlovákiai magyar Parnasszuson. Emlékszem, a redakció akkoriban egy Štúr utcai épületben székelt, s aki ajtót nyitott nekem: Koncsol László volt. Ma már aligha tudnám felidézni, mi mindenről beszélgettünk, de olyan meleg szavakkal emlegette Rákos Pétert, hogy azonnal megkedveltem őt is. Talán hagytam nála néhány szépirodalmi szöveget is (mert elbeszéléseknek azért nem szívesen nevezném őket), de akkoriban már inkább az értekező próza izgatott, és valószínűnek tűnik, hogy Koncsol volt az első, aki kritikák írására buzdított. Aztán évekig nem találkoztunk, csak azt követően, hogy 1975 októberében a Hét munkatársa lettem. Akkor már nem az irodalmi lap szerkesztője volt, hanem afféle szabadúszó, aki gyakran betoppant a Hét Széplak utcai szerkesztőségébe is, hogy Ozsvald Árpáddal és Zs. Nagy Lajossal - vele annak idején együtt koptatták a komáromi gimnázium padjait - eldiskurálgasson, s ilyen alkalmakkor mi is váltottunk néhány szót. Olykor Károlyfalun, Fadrusz utcai tömbházuk előtt is összefutottunk, ahol gyermekkocsiban ülő kisfiámmal sétálgattam. Többnyire az irodalomról, a zenéről, a terveiről és a közös ismerősökről - Nagy János szobrászművészről, Tőzsér Árpádról, Znám István matematikus professzorról és másokról - beszélgettünk.

Akkoriban (1978-ban) jelent meg első önálló kötete, a Kísérletek és elemzések, majd néhány évvel később az Ivek és pályák, amelyről dolgozatot is írtam a Hétbe. Egyebek között ezt állapítottam meg róla: „Koncsol László megbízható műelemző; mindig fontos és figyelemre méltó művekről ír - fontos és figyelemre méltó dolgokat. A műalkotásban mindenekelőtt a törvényszerűségeket keresi. A szerkezet tartópilléreit. Az összefüggéseket a valóság és az. irodalmi mű között. Rit* Hetvenötödik születésnapján köszöntjük lapunk egykori megbecsült szerkesztőjét, Koncsol László költőt, írót, irodalom-, művelődés- és helytörténészt. - A szerk.