Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Jankovics Marcell: Történelmi séta Szepesszombatban (tanulmány)
Történelmi séta Szepesszombatban 39 A huszita forradalom, miközben a nemzeti függetlenség kivívását tűzte ki célul, az első össznépi megmozdulás volt Európában, amely azzal a bevallott szándékkal jött létre, hogy megváltoztassa a társadalmi berendezkedést. E fölkelés ellen, amit a cseh főurak is támogattak, a pápa és a császár által meghirdetett keresztes hadjárat sokáig sikertelennek bizonyult. A husziták negyvenezres gyalogos serege képes volt akár háromezer, vasláncokkal összekapcsolt szekérből várat állítani. E védőfal mögül zúdított golyózáport támadóira. A vastag tölgyfa vendégoldalakkal, kiálló kaszákkal fölszerelt harci szekereknek - egy rekonstruált példányuk ma Tábor huszita múzeumában látható - a német lovagok sokáig nem találták ellenszerét. S ha mégis átjutott támadó a golyózáporon, a szekereken szúró, vágó fegyverekkel harcoló ’talpasok’ koncolták fel. A husziták oly tökéletességre fejlesztették e harcmodort, hogy példaképei lettek az első európai zsoldoshadseregeknek, így Mátyás fekete seregének is. A sikert sikerre halmozó husziták Jan Žižka, s az ő halála (1424) után Prokop Holý vezérlete alatt kelyhes és libás zászlóik alatt (a cseh hús = liba) sorra visszaverték a német ellentámadásokat, sőt, rárontottak a szomszédos országokra, köztük Magyarországra is. Nagyszombat környékére 1431-ben törtek be. 1433-ban Galícián keresztül a Szepességre támadtak, főleg a kolostorokat fosztogatták, és a papokat öldösték. Késmárkot és a környékét fölprédálták. Atáboriták, a husziták radikális szárnya, akik nevüket központjuk, Tábor városa után kapták, katonai hatalommá váltak. A bázeli zsinat (1431-1439) tárgyalásain időközben megállapodás született a husziták mérsékelt szárnyával, a kelyhe- sekkel, akik már korábban szembefordultak a táboritákkal, és harcoltak is ellenük. 1433-ban aláírták az ún. prágai megállapodást, amely elismerte a cseh reformáció néhány jelentéktelen követelését. Egy év múlva a táboriták a lipanyi ütközetben vereséget szenvedtek a katolikusok és a kelyhesek egyesült seregétől. Zsigmondot elismerték cseh királynak, így sikerült egyesítenie uralma alatt a birodalmat, a magyar és a cseh királyságot. Seregük szétszóródott, nagy részük, hogy hitüket megőrizhessék, a környező országokba költözött. így Észak-Magyarországra is, ahol korábban rabló módjára viselkedtek. Zsigmond rövid életű vejének, Albertnek a halálát (1439) követő trónharcokban részt vettek a husziták is. Habsburg Albert özvegye, Jan Giskrát és tízezres seregét hívta be Felső-Magyarországra, hogy „megvédje” fia, a csecsemő V. László trónját a magyar rendek által megválasztott ifjú lengyel király, I. Ulászló ellenében. Giskrát Hunyadi János sem tudta leverni. Mátyás trónra lépte után előbb a magyar koronára áhítozó lengyel király, Kázmér hívéül szegődik, később III. Frigyes oldalán harcol a magyar király ellen. 1462-ben tér Mátyás hűségére, és marad híve haláláig. A Szepes, Sáros és Zemplén vármegyékben lábukat megvető „cseh testvérek” csak 1466-ban vesztették el utolsó váraikat. Megmaradt töredékeik részint beolvadtak a lakosságba, vagy beálltak zsoldosként Mátyás fekete seregébe. Még a mai Magyarországon, Göncön és környékén is találkozni itt-tartózkodásuk emlékeivel.
