Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Szabó Tibor Benjámin: ...és őrizzen meg téged (novella)
...és őrizzen meg téged 19 kezében gőzölgő teáscsésze, a földieper termesztéséről beszélt az ősz hajúnak. Hogy a csepegtető öntözés növeli igazán a hozamot, meg a Mara de bois fajta ugyan nem olyan szép, mint a Rapella vagy a többi öröktermő hibrid, de a húsa, az mennyivel jobb, a műtrágya, gondos kacsozás és a csepegtető-rendszer - óriási üzlet, bizonygatta lelkesen. A kultuszminiszternek. Apád hátradőlt a szófán, nézte őket valameddig, aztán kihajtotta az újságot. Nagyapád életében nem látott földet, epret is legfeljebb a krémesben, abszurd volt az egész. Az ősz öreg meg tényleg értett mindenféle gyakorlati dologhoz, érdekelte is a világ, de hogy a Rapella termesztése abszolút nem, az elég valószínű. Sose derült ki, mit akart nagyapád az eprektől, elsüllyedt, elmerült ez is, az újságot meg lehúzta apád elől anyád kisebbik testvére, Sakkozzunk!, mondta. Már terítette is a vászontáblát a parkettára, akkor lépett be a szobába anyád. A napfény most harmincnégy és fél fokos szögben esik be, szólt apádhoz egy idős úr, valamelyik nagybácsi, a nyakkendőjét kötötte. Az előbb mértem. Délre felmegy hatvanig, hatvanötig, tette hozzá, és még mondott valamit, amire apád már nem figyelt, a sakkozó kölyök a bábukat állítgatta, anyád meg kócosán, fürdőköpenyben leült a zongorához, nem nézett apádra, vakarózott egy ideig, aztán az e-moll verseny rondóját kezdte játszani lendületesen, kotta nélkül. Te jössz, lépjél már!, türelmetlenkedett az öccse, apád lábát bökdöste. A nagyapád addigra a kismesterek poétikájáról értekezett, a nagyanyád egy inget vasalt a tévé előtt, Jó házasságot kell kötni, nincs más megoldás, ismételgette, a Chopin egyre hangosabbá vált, Anti pedig, anyád óriás unokatestvére egy vaskos könyvet dugott apád orra alá, miközben a kölök a parkettán a zárt szicíliait bontotta ki, amit apád csak a hatodik lépésig ismert, úgyhogy sok jó nem nézett ki neki. Üsd fel!, mondta Anti. Apád nézett rá értetlenül. Üsd fel!, ismételte az óriás. Apád ránézett a könyvre, egy katalógus volt, Mercedes-alkatrészeket lehetett belőle rendelni. Kinyitotta középtájon, aztán várt, hogy most mi a teendő. Olvasd fel bármelyiknek a nevét!, mondta az unokatestvér, és demonstratíve elnézett másfelé, hogy ő nem lát bele a könyvbe. Azon az oldalon, ahol nyitva volt a katalógus, apád számára felismerhetetlen lemezdarabok fotói álltak a fényes lapon. Felolvasta az egyik alatt lévő megnevezést, wl23 bal hátsó utastér fenékküszöb. Erre Anti betűket és számokat kezdett hadarni egymás után, apád követni se tudta, Nézzed a könyvben, mondta, ellenőrizd, ez a rendelési kód, akkor elismételte a betűket, számokat. Apád követte a szemével. Tényleg az volt odaírva, amit a másik hangosan felmondott. Az egészet tudom, bólintott Anti, kikapta apád kezéből a könyvet, és ment tovább, Sakk, kiáltotta a kölyök. Apád kilépett a kötésből. Megitta a turmixot, odament anyádhoz, hátulról adott egy csókot a nyakára. A szoba örvénylett, a férfiak már a zakót vették le a folytonos kommunikáció közben, Terka néni, egy távoli rokon a lestyános csorba fűszerezéséről beszélt valakinek, nagyapád pedig Hitler hangjáról, az Európa fölött úszó feminin nyávogásról, és arról, hogyan látni rá a Nápolyi-öbölre a Posillipóról. A kölyök lépést követelt a szófa mellett. Hol aludtál az éjjel?, kérdezte anyád. A zongorázást nem hagyta abba. Apád nem válaszolt azonnal. Átölelte anyádat, aki ettől
