Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 10. (napló)
Gyöngyök és göröngyök (10) 15 megírja egy irodalom történetét, mondjuk a magyarét vagy a franciáét. Hát itt tartunk az „elmélettel” meg az „aktuális kánonokkal”. Egyébként a fentebb feltett kérdésre az aktuális kánonokat illetően még azt feleltem: Weöres Sándorral tartok: valamennyi dicsőség fogadja ásításomat. Akkor nem hoztam fel világirodalmi példákat, most egyet mégis felidéznék, Vol- taire-t, aki - miután másodszor is szabadult a Bastille-ból - a protestáns, szabadszellemű Angliába utazott, ahol többek között megismerkedett Shakespeare- rel is. Visszatérve Franciaországba, különböző politikai röpiratai mellett hősi drámákat és eposzokat kezdett írni, melyeknek akkora sikerük volt, hogy Franciaország legnagyobb drámaírójaként és költőjeként kezdték ünnepelni; darabjainak előadásai hatalmas ünnepségnek számítottak, kritikusai valóságos istennek tartották, s „a művészet birodalmának fejedelmévé koronázták”; eposzait és drámáit pedig Szophoklész, Homérosz és Vergilius müvei „meg sem közelítették”. Nos, ez a „drámaíró és költő”, aki Shakespeare-t részeges barbárnak tartotta, akinek „sejtelme sincs a jó ízlésről, sem a dramaturgia szabályairól”, élete alkonyán - megrészegedve színműírói sikereitől - Párizsba megy, ahol királynak kijáró pompával fogadják, és emberek tízezrei nézik meg színmüvei előadását, szóval a „drámaíró” és „költő” Voltaire ezeknek az ünnepléseknek az izgalmaiba halt bele. Nem furcsa? Voltaire-t az aktuális kánon fejedelemmé emelte. Mi több, végzett is vele! Ugyan ki olvassa ma Voltaire drámáit és eposzait? Angyali üdvözlet Jézus születése
