Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Posztmodern cseh költők Csehy Zoltán fordításában
Vérbe fulladt csontváz 43 szem nélküli lét, esély, hogy megértsem a teljes igazságot. A szöveg, melyet korántsem mondhatok versnek, mozgást generál, a májusi légben húslegyek zsongnak. A diliház kristálypalotája mögül új épület ragyog ki, önnön véremtől szennyes. Krematórium, melyben szüléink drága teste ég, és úgy világít Prága felett, akár egy lámpa. Látomás Miközben tavasszal a kerteket ellepi a por, a nyáj a reggel nyers levegőjét szívja. Agyuk mintha ugyanezek az érzések hullámoznának bennük - a koponyáikkal kiragyog a ritkás alkonyatból. Gyávák - anyánktól elválasztva kandikálunk a túlsó partról, az áttetsző áramlás ragyogó illúziója a teremtéssel együtt hömpölyög. Ez az üresség fantasztikus anyaga, mely a szemünkből folyik. Örökre elválasztva a dolgok lényegétől bámuljuk a szövetkezet kerítését, mintha saját magunk negatívja rajzolódna ki e földöntúli, hideg reggelben.
