Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: A szem; Óda a viharhoz (versek)
Irodalmi szemle TŐZSÉR ÁRPÁD A szem (Kertész Imrét olvasva) Mennyi mindent nem mondtál még el, s már nem is mondasz el soha, nincs szavad, a szégyen nem érvel, meglapul: ráncban májmoha. Korom-éj, özönvíz, vénkori stílus, nem lehet tudni, mi kié, sötétség s árnyék - közbül a Nílus. S a két part tán a K-dosszié. Vak képek sora borong benned, takarja értelmezett jelen. Egyik sem te vagy, s egyik sem enged túllépni szótlan éjeden. Minden szóképed halál-egű, tájaid özönvíz-eső veri. S a szem? Ha nem volna éj lényegű, hogy' érnék el az éj színei! Oda a viharhoz Ablakomban mint páholyban álltam, az üvegen túl egy jegenye volt a szcéna, s akár a Lear királyban, köpte az ég az esőt, mint vért a felszakadt véna. S a zuhé még javában tartott, mikor fölcsengtek a kvartok: a jegenye sudarán egy fenyöpinty zengett, tán ódát,
