Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova I. (beszélgetés Hunčík Péterrel)
Minden kijárat bejárat valahova I. 63 lom udvara volt a mi grundunk, amiért harcoltunk. Velünk szemben összeverődött egy inkább szlovák gyerekekből álló csapat. Egyébként attól voltak szlovákok, hogy szlovák iskolába jártak, de egymás között magyarul beszéltek. így a szlovákokkal is magyarul harcoltunk. Természetes volt tehát a magyar dominancia, ellenállásról vagy taszításról nem lehetett szó. Időnként összevesztünk, aztán kibékültünk. Gyerekkoromban nekem olyan téveszmém alakult ki, hogy vannak a magyarok, a szlovákok pedig azok, akik szlovák iskolába járnak, de attól még ők is magyarok. A problémát inkább az jelentette, amikor elküldték a Dočárék élelmiszerüzletébe. Az üzletvezető ugyanis nem volt hajlandó megszólalni magyarul.- Ez próbatétel volt?- Hát igen. A nemzetiségi elkülönülésről igazából csak Feri bácsi interpretációjából tudtam. Amikor például az iskolában tanultuk a Horí ohník, horí na Kráľovej holi...Л, és próbáltunk rájönni az ízére, Feri bácsi rögtön a Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban-nal replikázott. Feri bácsinak nagyon ironikus kommentárjai voltak a Botto- és a Hviezdoslav-versekhez, s a Suchoň-operához. Hogy a szlovákok mások, és egy kicsit ellenségesek is vagyunk és rivalizálunk velük, azt Feri bácsitól tanultuk meg. Arra is rá kellett persze jönnöm, hogy az anyai nagymamám is szlovák, hiszen imáinak, vallásos énekeinek, 1700-as évekből származó könyveinek a nyelve a staroslovienčina volt. Tehát nem lehettek ellenségeim a szlovákok, hiszen a saját nagymamám is az volt. Az össze ne boruljatok-féle érzéseknek viszont Feri bácsi volt a határsorompója. Időnként bizony keményen meghúzta a határt.- Amit nem lehetett átlépni?- Nem. Viszont volt még egy nagyon érdekes tapasztalat: a családi közegnek és az iskolában elhangzó hivatalos dumának a kettőssége. Amikor nyolc-kilenc éves koromban otthon meséltem, hogy a tanító elvtárs azt mondta, a Szovjetunióban jobban építik a szocializmust, mint Amerikában a kapitalizmust, rögtön helyre tettek, így elég korán rádöbbentem, hogy itt valami nincs teljesen rendben. Ami nem azt jelenti, hogy ellenségek vagy másképp gondolkodók lettünk volna. De ebben a kérdésben is józanul meg lett húzva a határ, mint a magyar-szlovák viszonylatban, hogy vigyázz, ez más. Ezt szépen be lehetett építeni a saját személyiségembe anélkül, hogy nagyobb töréseket okozott volna. Azt hiszem, nem voltak idegbajos rángásaim amiatt, hogy ne tudtam volna megemészteni ezt vagy azt az információt.- Komoly belépőt kaptál tehát az életbe.- Hát igen. Elmegyógyászként most már látom, hogy a legtöbb problémánk abból származik, hogy nem tudunk viselkedni különféle közegekben. Interperszonális kapcsolatainkat az határozza meg, hogy nem tudunk kommunikációt kezdeni.
