Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - ARC - Wlachovský, Karol: Palócország és a palócok Mikszáth képzeletében és a valóságban (tanulmány) (Szőke Edit fordítása)
Palócország és a palócok Mikszáth képzeletében és a valóságban 55 palócság Mikszáth általi tematizálása mindenképpen összetettebbé tette, sőt relati- vizálta a kizárólag szakmai, néprajzi megfigyeléseket, mert a témát szinte mitikus síkba emelte át, beleértve a szlovák elemeket és mozzanatokat is, amelyek elválaszthatatlan részét képezik a palócok fiktív felföldi országának. A néprajztudomány szerint a palócok a Mátrától és a Bükk-hegységtől é- szakra elterülő felföldi területeket lakták a történelmi Hont, Nógrád, Borsod, Heves és Gömör megyékben. A palócok központja Nógrádban és az Alsókarancsban található, s az Ipoly, Rima, Sajó folyók, valamint a Bán és Eger patak határolják, köz- igazgatási központjuk Balassagyannat volt. Ezzel ellentétben Mikszáth képzeletbeli Palóciájának egyértelműen körülhatárolt szíve Bodok, ez a falusi jellegű település, amelynek számos jellegzetessége és lefordíthatatlan eleme Mikszáth Kámán szülőfalujának, Szklabonyának a jegyeit viseli magán, legfontosabb folyóvize pedig a Bágy patak, azaz a Kürtös. Mikszáth névtana sajátságos, de a szépirodalomban mindenesetre legitim törekvést mutat: minél közelebb helyezkedik el az adott település Szklabonyához, azaz Bodokhoz, a tájékozódási pontok annál gyakrabban származnak a korabeli Magyarország egyéb területeiről, végeiről. Ezt az eljárást legpontosabban a szerző szülőfalujának valós, illetve fiktív elnevezése mutatja. A Galandáné asszonyom boszorkánytörténetének első változatában, amely folyóiratban Luca címmel jelent meg, Mikszáth még a falu valódi nevét, Szklabo- nyát említi, míg az átdolgozott, azaz az ún. végleges változatban (történetesen mindkettő 1879-es) már a kitalált Bodokot használta, melyet Nyitra megyéből kölcsönzött, ahol az eredeti Felső- és Alsóbodok található.6 Mikszáth Kálmán többnyire tudatosan, ritkábban pedig ad hoc veszi át - illetve találja ki - a helységneveket a teljes korabeli helységnévtár alapján a korabeli Magyarország valamennyi földrajzi és néprajzi területéről: a Felföldről, az Alföldről, a Dunántúlról, a Tiszántúlról és Erdélyből (beleértve a magyar átiratban szereplő szlovák elnevezéseket is). Érdemes észrevenni, hogy névválasztáskor mennyire odafigyelt a különböző elnevezések hangszimbolikájára, amelyet kétségtelenül előnyben részesített a nevek etimológiai és szemantikai jelentésével szemben. Ráadásul ezt az eljárást a kereszt- és vezetéknevek, valamint a nemzetségnevek esetében is alkalmazta. Az első az irodalmi alak földrajzi, és olykor nemzeti hovatartozását jelezte, a vezetéknevek pedig a vallási, valamint a társadalmi rang szerinti hovatartozására utaltak. A szerző alakjait általában a korabeli társadalmi (vallási) szokásokkal összhangban keresztelte el. (A palócok társadalmában is többségük volt a katolikusoknak az evangélikus kisebbséggel szemben, ahogy általában Magyarországon. Mikszáthék evangélikus családja Szklabonyán a kisebbséghez tartozott, és a szomszédos Ebeckbe járt templomba.) A nemzetség- és vezetéknevek kiválasztásánál a szerzőt az a nyilvánvaló szándék vezette, hogy a történet hitelességét alátámassza vele, ezért váltogatja a palóc régióban jellegzetesnek számító valóságos és fiktív neveket. Különösképpen érvényes ez a magyar átiratban használt szlovák nevekre, melyek oly beszédesek az előadott történettel kapcsolatban. Megállapítható tehát,
