Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők; Az autókirály; Űrhajósok a Holdról; A madárriasztó csengő; Foci, foci, foci; Az évszak-automata (mesenovellák)
28 Kiss Ottó mesenovellái — Már tíz éve elfoglaltuk a Földet! - nevetett az egyik nagyfejü, aztán mind a hat kezével tovább folytatta a munkát. - Csak nem szóltunk nektek, mert úgyis le vagytok igázva - vetette oda még foghegyröl. - Vagy nem mindegy, hogy kinek hordjátok a vasércet?- Végül is, mindegy - mondták az űrhajósok, és elindultak visszafelé, hogy minél hamarabb újra felszállhassanak. A madárriasztó csengő Varjú Károly békésen élt családjával egy nagyváros melletti tanyán. Hetvenhét diófájuk volt, valamennyi bőséges terméssel, hüst adó lombokkal. Minden kora ősszel, amikor beérett a termés, az egész család kivonult a fákhoz. Hosszú botokkal verték le a diót, összegyűjtötték, aztán zsákokba rakták. Mire végeztek, mindig hidegre fordult az idő. Akkor bementek, befütöttek a kályhába, bekészítették a szerszámokat, és jóízű beszélgetések meg nevetgélések közepette tavaszra feltörték az összes diót. Aztán a dióbelet is zsákokba rakták, és a családfő mindet eladta a városi piacon. Hanem az egyik nyáron madárriasztócsengő-szerelök érkeztek a tanyára.- Na, most már nem kell félni attól, hogy megdézsmálják a madarak a diót! - közölték a családfővel. - Amikor valamelyik ágra le akarnak szállni, nyomban megszólal a csengő, a madarak pedig megijednek, és jól elröppennek!- Nagyon ötletes találmány! - örvendezett a házigazda. Örültek a madárriasztócsengő-szerelök is, hogy a családfőnek ennyire tetszik a szerkezet. Gyorsan teleaggatták hát csengőkkel mind a hetvenhét diófát, aztán elköszöntek. Még aznap megkezdődött az éktelen lárma. Ahogy a madárriasztócsengő- szerelök elmentek, a varjak azonnal ellepték a fákat. Azaz csak ellepték volna, mert abban a pillanatban, amint megpróbáltak leszállni egy-egy ágra, nyomban megszólaltak a madárriasztó csengők. A varjak éjjel-nappal keringtek a fák körül, károgtak és verdestek a szárnyaikkal, a csengők meg egyfolytában szóltak. A Varjú család három napig bírta a zajt, aztán, úgy hallottam, beköltöztek a városba. Foci, foci, foci Bálna. Hetessit sokáig így csúfolták az osztálytársai, mert, mi tagadás, elég kövér volt. — Bálna, bálna! - kiabálták a nagyszünetben, vagy hazafelé menet az iskolából.
