Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - Szerzőink
„Csak ekkoriban kényszerült írásra, korábban még üdvözlőlapot sem kellett írnia soha, náluk nem volt szokás, meg hát nem is utazott, nem is nyaralt. Az egyik nővére miatt kellett jobban megbarátkoznia a betűvetéssel, aki hozzájuk költözött Pozsonyból, miután megsüketült és a szemére hályog nőtt. Valami szlovák antifasiszta hős özvegye volt Hedvig néni, s mint ilyen, jó állást kapott a negyvenes évek végén Bratislava - mindig így mondta - legjobb szállodáiéiban. Vécésnéniként dolgozott évtizedeken keresztül, s így egészen emancipálódott a szálloda vendégeihez. Jó! öltözött például, a legfinomabb anyagokból varratta kosztümjeit, ruháit, olyan háború előtti szövetekből és selymekből, amelyek a KGST-országokból idővel teljesen kivesztek. ” Ács Margit Doktorátus című elbeszéléséből Emília Rigóvá: Vénusz
