Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 8. (napló)
30 Kulcsár Ferenc nelmileg kialakult kisebbségi önkorlátozást és a túlzó óvatosságot, meg tud küzdeni a szabad beszédért és valóban a „sajátosság méltóságát” képviseli. A kisebbségi magyar irodalmak ugyanis nem állnak egyedül, hanem éppen az egyetemes magyar irodalom lelki közössége és belső szolidaritása következtében egy tizenötmilliós nemzet és egy európai „kulturális középhatalom” integráns részét alkotják - írja Po- mogáts Béla Kisebbségben és magyarságban című könyvében. Igen, tehetjük hozzá, véget kell már vetni annak a „többségi” politikának, amely tudatosan s hosszú évtizedek óta lelki sérülést okoz „kisebbségi” polgárainak, azt az abszurditást eredményezve, hogy egy szabad polgár a saját szülőföldjén „kisebbséginek” érezze magát. * * * „Ki kell amellett tartanunk, hogy ezen a földön, mely évszázadok óta a miénk, nincs többé magyar elemnek mit keresnie” - mondta Jozef Soltész antifasiszta harcos, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szlovák Parlamentnek a tagja, munkaérdemrenddel és csehszlovák háborús kereszttel kitüntetett „államférfi” 1945. október 9-én egy kassai manifesztáción. * * * „A szlovákság fél önmagától, emberi gesztusra való képtelenségétől, kapcabetyár- kodó politikájától, patologikus tekintetnélküliségétől. Ezt a hirtelen kitörő imperiá- lis totalitást, annak egész nyomorúságos kicsinyességét másképp nem lehet jóvátenni és elhallgattatni, mint az áldozat negligálásával, létének tagadásával, egyszerű kiküszöbölésével” - írta Fábry Zoltán 1945-ben a Noteszé be. Változott azóta valami? * * * Alabán Ferenc: „A kisebbségi magyar nemzeti irodalmak keretében létrejött irodalmi müvek jelentős része a kisebbségi lét kezdetétől érintik a kisebbségi problematikát. Az írói életművekben megnyilvánuló fejlődés a bizonyítéka annak, hogy ez az ihletforrás az idő múlásával és a körülmények változásával új tartalommal és értelemmel telítődik, de mindig szerves kapcsolatban van/marad az önazonosság keresésével és újbóli megfogalmazásával. Ez a sajátosság bizonyítja a kisebbségi magyar nemzeti irodalmak létét, de nem minősíti azokat sem kevesebbnek, sem többnek más nemzeti vagy éppen kisebbségi irodalmaknál. Másrészt: a természetes indítékokból történő identitáskeresés, sorsproblémás vonás és sajátosság semmiképpen nem lehúzó tehertétele ezeknek az irodalmaknak, s az eszmeiséghez való ragaszkodásuk sincs kárára az esztétikai hitelnek. Nyilvánvaló tény, hogy az értékes irodalmi alkotást kisebbségi kontextusban is kizárólag az esztétikai érték hitelesíti, ahol a gondolat a műalkotás belső világában jelenik meg, annak leválaszthatatlan szerves része.”
