Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Bárczi Zsófia: Szörnyek könyve (kisprózák)
28 Bérezi Zsófia Vidéki Lyányok énekeskönyve, melynek létéről senki nem tudott, a sors mily kifürkészhetetlen szeszélyéből trónolt a V12-es jelzet alatt, azt még az egyetem részmunkaidős látnokai sem tudták megfejteni, pedig több tanársegédet is áldoztak a könyvtártudomány vérszomjas istenének. De az isten makacsul összepréselt ajkai nem tárultak fel, titkait most is magának őrizte. Ám azt rebesgetik, hogy Szent Hierophania alkarja már esőfelhőszerűn terjengett testének torzsa körül, meghatározhatatlan irányban, egyszerre tágulva s húzódva vissza önmagába - mintha meg- megrebbenve valami érzékelhetetlen szellőtől -, mikorra kivonszolta magát szétködlő teste csonkjain a távoli polcok közül. Elpárálló szemének bodraitól már nem láthatta, hogy az áhított könyv helyett egy ismeretlen korpuszt szorít görcsösen hónalja maradék odújában. Ó, szent akarás, ó, emberi életáldozat a pánfilológia hímes oltárán! Áldassék ezerszer fénylő emléke, mi itt kísért könyvtárunk magasztos polcai között. Emlékezzetek a szeretetre, emlékezzetek a hűségre, mikor beléptek e szentély kapuján. S emlékezzetek: innen nem vezet út, csak a ködlő homályba. Szent Hierophania áldozata nélkül irodalomtörténetünk, és bizton állíthatom, egész önmagunkra vonatkozó tudásunk alapvetően lenne más. S e puszta árnyék, a másság lehetőségének fenyegető réme, az állandóan lesben álló, rendszeridegen tanársegédek be sem vallott gondolataiban kísértő beteljesületlen alternatív valóság gerjesztette nyugtalanság, a megtörténtek meg nem történtté szelídítésének évszázados játéka számos kutatói feladat és tudományos projekt táptalaja lett az évek során, megnyugtató, megdönthetetlen argumentációval alátámasztható, és főként a szemben álló iskolák fékezhetetlen origo-hamisító és alapítószöveg-differenciáló támadásainak kínai nagyfalként nekifeszülő kikezdhetetlen eredményt azonban nem hozott, így az a szent Egy Könyv sem születhetett meg a buzgó imádságok és izzadságos kutatás titkos lótuszából, amiért oly hőn epedtek évszázadok óta hiába az egyetem diákjai. De itt van a könyv, a másik, a rekvizitum, szent Hierophania vérének bére, itt van, s lapjai közé zárva minden bizonnyal ott szunnyad egy másik igazság, közköltészeti költemények dévaj soraiba zárva alussza tetszhalott álmát, s várja, hogy egy mit sem sejtő ártatlan kutató rászabadítsa a tudatlanságban szunnyadó boldog világra. Vésd ezt eszedbe, ó névtelen filológus, ki lét és nemlét küszöbén félve lapozod fel a Vidéki Lyányok énekeskönyvének halhatatlan klapanciáit.
