Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Duba Gyula: A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - II. (esszé)
A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - II. 53 sága is sajátosan hazai színt nyer, a szerkesztői és írói munkát közösségi tudatosodás jegyei jellemzik. Csehország másféle vonatkozásban is előtérbe kerül, Korbe- rékJevišovkán címen terjedelmes riportot írtam egy komáromi családról, ahogy ottani környezetükben élnek magyarként. A következő - 1964-es - évfolyamot Zs. Nagy Lajos vezércikke indítja a Fórumban Vitakedv után alkotókedvet címmel. A költő úgy véli, a vita tanulságait hasznosítva jó lenne több és jobb verset és prózát írni, de ezt még nem tapasztalja. Bár szinte nincs szám eredeti líra és széppróza, valamint kritikai írás nélkül. Bírálatok jelennek meg első regényeinkről (Rácz Olivéréről, Dobos Lászlóéról). A Szavak, amelyeket fáj kimondani mottójú sorozatról szerkesztőségi összefoglaló jelenik meg, a népművészeti mozgalom tényei, problémái a közösségi öntudatot erősítik. Abban az időben alakult ki a szlovákiai magyar életérzés és kölcsönösség, a sajátos felvidéki identitás, amely talán máig érvényes. A Hétnek az egyetemes magyar irodalomról szóló rejtvénypályázata is ezt szolgálta, amely első volt a maga nemében, és átfogó történelmi anyagot adott az olvasóknak a klasszikus magyar írásbeliség és a nemzeti gondolkodás korszakos jelenségeiről, nagyjairól. Meghirdetésre kerül az Irodalmi Szemle és a Hét közös irodalmi pályázata, öt kategóriában - széppróza, publicisztika, dráma, költészet, műfordítás - 5000, 3000 és 2000 korona jutalomban részesítve a győztes munkákat. Ez is első a maga nemében, mintegy a későbbi Ma- dách-díj előzményeként. De a könyvterjesztés is mozgalommá nő. Indul a Versbarátok Köre, ezerötszáz tagot szeretne, kétezernél is több előfizetője lesz. A csehszlovákiai magyar kultúrában egyre növekvő méretek érvényesülnek. Első antológiánk, az Új hajtások (1953) megjelenésétől egy évtized telt el, irodalmunk messze került akkori színvonalától. Nő az író-olvasó találkozók száma, a népi valóságélmény és az írói-értelmiségi gondolkodás szembesülnek. A nemzetiség fogalma gyökeret ver. Nincs realitása, hogy a nemzettudat egyetemes méreteiben felvetődjön, de regionális értelemben, a szlovákiai magyar kisebbség méreteiben valósággá válik, s nyelvi és történelmi alapjai értelmében teremti meg az irodalom autonóm voltát. Önálló létének lesz ez a lényege. Az előző tíz év arra ment rá, hogy az irodalom igazolja a létét és felmutassa önmagát. Ebből fakadt vallomásos természete és igazságkereső szenvedélye, tényfeltárásra való törekvése, vagyis következetes realizmusa. Ezért lehetett a „kollektivizmuson” belül is sajátosan egyedi, csupasz létéből következően társadalmi környezetével „szemben álló” szubjektum. Alapvetően sorsirodalom lett, léthelyzete kényszerítette rá. Az áttekintett fél évtizedet olyan irodalmi aktivitás jellemezte, amely hittel teli alkotókedvet és teremtő megszállottságot bizonyít. S már készülődött, főleg az Irodalmi Szemlében egy fiatal nemzedék, már jelentkeztek a Vetés-rovat szerzői, akik hangsúlyosabb esztétikai érdeklődést tanúsítottak és fokozottabb formakészséget hoztak az irodalomba. De ez már egy másik történet. ..
