Irodalmi Szemle, 2011

2011/1 - Bárczi Zsófia: Szörnyek könyve (kisprózák)

BARCZI ZSÓFIA

Szörnyek könyve

(Részletek)

7. Otthon

(Töredék Szent Hierophanict kritikai életrajzából. Liber Aureus Universitatis,

II. köt., ismeretlen szerző)

Szent Hierophania semmi mást nem akart, csak otthon lenni végre. Világ körüli hosszú és kétségbeesett keresése ennek a legyőzhetetlen késztetésnek volt csendes, tökéletesen visszhangtalan manifesztációja. Egy helyet keresett, ahol idegensége feloldódik az ismerős terek üres kongásában, valamit, ahol joga van lenni a ráirányuló alattomos gyanú hullaszagú árnyéka nélkül, de Szent Hierophania magában hordta az idegenséget, megbélyegzett volt már születése előtt, kivetve az emberek közé sors és remény nélkül, puszta szellemre csupaszítva, iszonnyal hurcolt testtel, tehetetlen ruhafogas volt ő, akire elmentében hajítja rá foszlott pulóverét az öngyilkosjelölt, nem volt hozzá köze, nem volt köze semmihez. így bukkant rá vándorlásai 124-ik évében megfáradt lélekkel és elrongyolódott testtel a Szent Könyvtárra, kurvák, deviánsok, megbuktatott köztisztségviselők és álmizantróp tudományos munkatársak gyülevész hadának végső menedékére, és ekkor újra fellángolt benne az otthonvágy, egy hely után, ahol az lehet, aki. És ekkor megteremtette önnön pőre tudatából, megteremtette Istent, s lett az, aki. Hosszú, végtelenül hosszú éveket töltött magába fordulva, magába fordult teljesen, magába fordította fülét és szemét, visszavonta a világból szép ívű orrát, némasággal pecsételte le ajkait. Ült megközelíthetetlen visszavonottságban a világmindenség- nyi olvasópult alatt, elmerülten a legbelsőbb sajátban, odaveszejtve mindent, ami volt: szeme fényét, haja selymét, orcája ragyogását. Mert a legbelsőbb saját rémekkel teli sötétje nem ereszti, akit egyszer a magáénak tudott. És feljővén az örök homályból Szent Hierophania örvendezett teste romjai felett. Mert elindult végre a hazatartó úton, megdicsőülve az önelveszejtésben.

11. Örökzöld klapanciák a Vidéki lyányok énekeskönyvéből (Kádusi Egyetem, Intések!, Mártírok könyve 12., részlet)

A Vidéki Lyányok énekeskönyvét, ezt a megdöbbentő fdológiai tanúságtételt, a lét titkos esszenciáinak a materializálódás és a semmibe hullás határán oszcilláló kvá- zi-kéziratos kódexét szent Hierophania fedezte fel az Úr testet öltésének 2847-ik, s az egyetem fennállásának 802-ik évében. Akkoriban még átjárhatóak voltak az Egyetemi Könyvtár vélhetőleg tágas terei. Legalábbis a Segédkönyvtárosok