Irodalmi Szemle, 2011

2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Czesław Miłosz: Ch. atya évek múltán; [Ez a hang üldöz engem...]; Hogy a mennyben hogyan van (versek; Vörös István fordításai)

38

Czeslaw Mítosz versei

A kert földöntúli volt, a képzelet műve.

Addigi életem ritmikus varázsigék szerzésével telt,

Azt se tudtam, mi történik velem,

Valamit nagyon akartam, és szünetlen kerestem hozzá A nevet és a formát. Gondolom, hogy a vér irama Ott is diadalmas mozgás kell legyen, bár Magasabb, jó szó, szinten. A sárga viola,

A sarkantyúvirág illata, a poszméh dongása Erősebb, mint itt, maga az esszencia,

Kicsinységükkel is a lényeghez vezetnek,

A dolgok labirintusának közepébe. Hogyan is Tudná az elme abbahagyni a hajszát, ha a Végtelen Elvarázsolta, áltatta, ígéretekkel traktálta?

És hol kap itt helyet a nekünk oly kedves halandóság?

Hol az az idő, mely megsemmisít és egyben megment bennünket? Nekem ez már túl nehéz. Az örök nyugalomnak Se reggele, se estéje.

Anélkül pedig az egész mit ér.

Ez az a pont, ahol a teológusok kudarcot vallanak.

Vörös István fordításai

Jozef Suchoža: Pandora 01