Irodalmi Szemle, 2011

2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) III. (napló)

GAL SÁNDOR

Feljegyzések elmenőben

(2009)

III

Május 5., kedd. A Kincses Komáromhoz írtam pár mondatot, de nem érzem fontosnak az írást. Valóban nem tudom, van-e, lesz-e értelme folytatni, hiszen ahogy tovább írom, újabb és újabb rétegek jönnek elő az évtizedek mélyeiről, amelyek követelik a magukét a többiek mellett vagy mellé. Hát nem az volna a legegyszerűbb, ha az egészet feleslegessé nyilvánítanám? Mert például Komárom és Pozsony között ott van még a janovicei huszonhét hónap, a karibi válsággal, a berlini fallal meg- rakottan vagy megterhelten. És mi legyen 1968—1969-cel? Szóval ezek az egykori események, történések időnként idetolakodnak elém, és igyekeznek a sarokba szorítani láthatatlan, vagy nagyon is látható erejükkel. És ha mégis sikerülne ezeket a történéseket is megírnom, hol és mikor jelennek majd meg? Végül: lesz-e időm az egészet összeszerkeszteni és beilleszteni az Egybegyűjtött... valahányadik kötetébe, mert hogy a már meglévő is - A Szövetségen kívül - legalább 800 oldal, ha nem több.

Úgy látszik, életem egyik sajátos csapdája, hogy különféle vállalásaim öregségemre újra és újra többletmunkára kényszerítenek. Mennyivel egyszerűbb volna, ha... Nem, ez így nem jó! Nincs „ha.!” Vagyis folytatni kell, amíg erőm lesz hozzá, s mindegy végül is, mi lesz a sorsa annak, amit az egészből még sikerül leírnom.

Alkonyaikor kimentem őzeket nézni, hogy vannak-e, s hogy miként vannak. De csak igen messziről távcsövezhettem meg néhányat, így még a bakokat sem tudtam megkülönböztetni a sutáktól. Majd legközelebb!

Május 6., szerda. Korán ébredtem, alig pirkadt még, és egész délelőtt dolgoztam. Verset írtam, cime: jön majd egy reggel. Azt hiszem, jó vers, de legalábbis átlag feletti, s még bőven hozzácsatolhatom A rák évada V. részéhez.

Itt a verandái íróasztalon egy piros műanyag irattartóban legalább húsz év óta összegyűlt mindenféle cetli és egyéb kacat van együtt, amit ide menekítettünk még Kassáról. Az egyik vékonyka papíroson egy verstöredéket találtam, az ég tudja mikor fírkantottam le, s hogy hát mostanáig megmaradt, annak valami jelképes ereje is lehet, bár ilyet föltételezni nem valami fényes teljesítmény. De hogy végleg el ne vesszen, idemásolom:

„amikor még nem volt az ég kék s amikor már nem lesz kék ég”

Nos, ez a töredék, vagy torzó a „nem volt” és a „nem lesz” közötti teret tölti ki - mondhatnám - kékségével vagy a kékség hiányával. Ami, mai gondolkodásom szerint a sötétséget jelenti.