Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Iancu Laura: A félkegyelmű siralmai L; A félkegyelmű siralmai 2.; Fagypont alatt (versek)
TANCU LAURA A félkegyelmű siralmai 1. Megsokasodtak éjszakáim, mint nyári égen a csillagok. Ki szembe jő velem, mind Káin, és mindnek útjába’ én állok. Pilláim közé bújt a halál. Boldog, aki meg nem született. És te is, ki köveket dobtál, menetelő galambok felett, hogy kettétörjön, mi elhajolt, a hegyek közt fázzon a folyó, s a felhőkbe temetkező hold. Terólad nem olvad már a hó. Fej fák mögött felbukó hajnal, gyászt viselsz, világra gyászt hozol, cirógass, takarj fehér gyolccsal, és hunyd le szemed, míg búcsúzol. A félkegyelmű siralmai 2. Hűvös volt még. A hajdani fák felett selyemruhájú halottak. S akár az újszülött, vakon nézem, hol vagyok? Miféle táj? Meghaltam tán kilencvenegyben, útszéli gazt szült az anyám, vadhajtás szózatom, már csak a gázkamrák belében forr egybe a csontom? Miféle táj? Tört kardra legyint az ellenség, foga között aranypengő.
