Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Ács Margit: Doktorátus (elbeszélés)
Doktorátus 9 szerinte arról csak Kádárnak volna szabad tárgyalni. Évekkel később tudtam csak nyugodtan szembenézni a családom politikai fanatizmusával. Arra jutottam, hogy nagyanyám főleg a fürdőszoba miatt lett eltökélt híve a bolsevizmusnak. Negyvenöt előtt három fiatal házaspár lakott egy fedél alatt egy komfort nélküli, szoba- konyhás lakásban. Akkor még nagyanyámék is csak negyvenévesek voltak, és lányaik újházasok. Az új rendszerben mindegyik házaspárnak külön szobája lett, később külön lakása fürdőszobával. Honnan tudta volna, hogy a vérszívó tőkések világában egy rendes munkásember, egy szakmunkás a tengerparton tölti nyári szabadságát, és jó kocsikban furikázik víkendezni? Hogyan szerezhetett volna arról ismereteket, hogy néhány évvel a háború után a civilizációs szolgáltatás, legalábbis a fehér társadalmakban, az egész világon hihetetlenül feljavult, és hogy ami nálunk látható e tekintetben, csak visszfénye a technikai fejlődés áldásainak? О mindvégig a kommunisták jóságának tulajdonította, hogy fizetés jár a munkáért, és kellően takarékoskodva meg is lehet élni belőle. Aztán meg nagyanyám kiéhezett önérzetével is számolni kell: a proletárdiktatúra neki azt jelentette, hogy ő van hatalmon, vagyis az uralkodó osztály tagja, ahogy a plakátok, a keritésekre mázolt feliratok és az újságok hirdették a háború utáni években. Nem tudta semmi megzavarni, mert nem kellett tudnia semmit. Nem állt módjában, hogy bármit tudjon. Ki se mozdult a konyhájából. Telefonáltak, amikor meghalt. Karácsony előtt, azon a napon, amikor legkorábban kezd sötétedni. A nedves, fekete utcán a viliódzó fényekben elsiettem egy vakító áruházi kirakat előtt, s a sok-sok baba közül kiragyogott egy barna hajú, kék ruhában. Igyekeztem hamar kiérni a házba, hogy nénikémnek ne kelljen egyedül várnia a halottszállítókat, ezért nem álltam meg, hogy jobban megnézzem. Pedig volt valami az arcában. Volt valami, ami megdöbbentett. Kisimult, feszes bőrrel, szépen felöltöztetve feküdt az ágyon. Igen, mint egy baba. Hiszen annyira kicsi volt. Másnap is a kirakat mellett vitt el az utam, s akkor már megálltam, hogy szemügyre vegyem, valóban hasonlítanak-e a baba vonásai őrá, vagy csak érzékcsalódásban volt részem. De nem volt barna baba. Mind kivétel nélkül szőke hajjal készült, s kék színt sem találtam a közelükben. Meg kellett volna állnom akkor este. Meg kellett volna állnom, hogy lássam egyszer szépnek és fiatalnak.
