Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (napló)
Feljegyzések elmenőben 21 a lehetetlen, elém tornyosuló sötétséget. Az éjszaka tömény, átláthatatlan sötétségét. Két-három napja ezzel a reménytelenséggel birkózom, egy verssel, vagy egy versben, amely ezt az értelmetlenséget vagy kilátástalanságot fogná egybe... És ettől az egésztől nem érzem jól magamat, csupa zaklatottság, rianások, fájdalmak hullámverései követik egymást egy belső térben, amelynek kiterjedését - magasságát, mélységét - nem tudom egybefogni. Késő éjszaka van, fájdalmasan késő éjszaka... Április 8., szerda. Reggel beautóztam Szepsibe, a húsvét előtti vásárlásokat befejezni. Aztán pedig a nagyidai pneuszervizben lecseréltettem az autókról a téli gumikat. Vagyis csupa fontos dolgot végeztem el, amelyek elodázhatatlanok és racionálisak. Ezzel szemben egy betűt se írtam - az ittenieken kívül -, ami ugye egyértelműen nem jelentős teljesítménye a napomnak. Ámbár - ki tudja? Az azonban mindenképpen följegyzendő, hogy a borsó kikelt, zöld ikersorai azt jelzik, hogy munkámnak van - lesz - értelme. És a hagyma is kidugta a földből zöld lándzsáit. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a növények mind optimisták - hisznek a mindenkori megújulásban! Április 10., péntek. Nagypéntek délutánja egy kis vihart - és esőt hozott, amire igen nagy szükségünk volt már. Mégpedig azért, hogy a minap kiszórt fűmag megkapaszkodjon és kikeljen. A ház rekonstrukciója után ugyanis a ház mögötti területről a fű teljesen kipusztult, hát ezt kellett pótolni, s ehhez kellett a ma délutáni égi áldás. Különben egész nap dolgoztunk, így mostanra úgy-ahogy rend van kint és idebent is. Jöhet a „rendes föltámadás” ünnepe. (...) Ide még valami fontosat le akartam jegyezni, de az a „valami” teljesen eltűnt a fejemből. Meglehet, azért, mert nem is volt olyan fontos. De mégis előkeveredett a leírandó: kivirágzott az őszibarackfánk. Gyönyörű, hamvas virágok ülnek a vékony ágakon... Ez talán az ötödik kísérletem, hogy őszibarackot neveljek a kertben. A mostani - igazi búcsi fajta - talán megmarad és gyümölcsöt is hoz. Kíváncsian várom, milyen lesz a termése, s hogy beérik-e?! Április 12., vasárnap. Hogy megszürkült az egykori ünnep, a Költészet Napja! Tegnap egy rövid híradás szólt róla, és József Attila A Dunánál című verse. Ma pedig húsvét vasárnapja, a föltámadás ünnepe. Igazi szépséggel köszöntött: kivirágzott a korai cseresznye, sűrű, hófehér özönnel, akárha december hava borította volna be a fát. Itt az ablakommal szemben pedig a hazatért gólyapár nekilátott a tél megrongálta fészek tatarozásának. Az egyik birtokos most is ott áll, behúzott nyakkal a fészek közepén, a szakadó esőben. {Folytatjuk)
