Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Csehy Zoltán: Örök (Pollágh Péter: A cigarettás)
SZEMLE 79 Pszichológiai szakszóval élve, Mátrai tulajdonképpen midlife crisis-be kerül, s egy helyben toporog hasonszőrű barátaival, Donner Kálmánnal és Novák Istvánnal együtt. Tudja már, hogy „elszaladni késő, itt maradni kár”, az unott jelenben, megkopott remények között. A 400 oldalas Protokoll mintegy két éven át követi nyomon történetét, csalódásokkal és apró örömökkel együtt; kitér három nőre, az elszalasztott vagy éppen futni hagyott lehetőségekre, lusta délutánokra a Római-parton és a napi rutinra. A kötetet ezért inkább naplóként érdemes olvasni - úgy olyan, mintha még egy sorsunk lenne a sajátunk mellett. Nagy izgalmakat nem ígér, lendülete sem töretlen, de pontos és szép leírás - helyenként erős, szíven ütő pillanatokkal. Mátrai élete szó szerint nyitott könyv, ami túlmutat a regény határain is. A könyv utolsó fejezete, a Pro domo (házi használatra) címet kapta, ami hangzásában utal a Protokollra - értelme pedig kettős: eredetileg védőbeszédet jelentett, ma azonban a bizalmas vagy kiszivárogtatott - főleg politikai - információt értik alatta. A fejezet különlegessége, hogy magában is dupla fenekű: Mátrai Ágoston egy úton indul el, története azonban két irányba haladhat tovább - ki, a Protokoll felségterületéről vagy maradva az ismert színfalak között. Jó válasz nincs, csak ez: legyen, ahogy van. „És gyűljön össze minden, ami csak / Használható a halál ellenében.” {Magvető, Budapest, 2010) KONCZ TAMÁS Örök 79 Pollágh Péter A cigarettán című kötetéről A számok misztikája folyamatosan izgatta a költőket: a püthagoreus harmóniatanból levezetett szférák zenéje nem egy antik kötet kompozíciós technikáit határozta meg alapjaiban. A számmisztikus megfontolások a szövegben megképződő harmónia ideáját kísérlik meg az egyéni nyelv teremtődő költői világában is megjeleníteni. Pollágh Péter legújabb kötete, A cigarettás a 79-es szám bűvöletében keletkezett, s számmisztikus tereit e szám képzetei határozzák meg. Pollágh 1979-ben született: kötete talán reneszánsz hagyományok szerint ennek az évnek és (misztikus) következményeinek állít emléket. A szám azonban emberi találmány, csak akkor telik meg tartalommal, ha hozzárendelésekkel telítődik. És hozzárendelésekben itt nincs hiány: „eljátszom én / 79 gyermekét”, a nyelvautó „79 sebességes”, a kukás „szürke kézzel / visz 79-be”, de „nincs tejszín, mert / menni kell, 79 messze” és így tovább a 79-es villamosig. A 79-es mindig a természetes létállapotból kizökkenő, nyelvileg nehezen megragadható fordulatok idején válik fontossá: a fordulat után azonban teljes természetességgel olvad bele a létezésbe. A Pompeji című vers unikális bravúrok sorozataként lép be a 79-es láncolatba: „Ömlik a piros szó, / ez nem láva: 79, Pompej.” A „szóárvíz” természetesen a szöveg szótesteinek megváltozásait kezdi el regisztrálni (láva, lárma, Pompej, pompa, feltálalja, fetalálja stb.), miközben kipróbált struk-
