Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Szászi Zoltán: Zimankó mesélni kezd (elbeszélés)
Zimankó mesélni kezd 15 rekes anyák. A magassága miatt nem tudott magának rendes párt találni, a Bajszú- féle sofőrökből, részeges senkikből pedig nem kért, pedig sokan csapták volna neki a szelet, azt gondolva róla, könnyű préda, vénlány, hát biztos adakozó természetű. Zimankó szerencséjére nagyot tévedtek, akik ezt hitték a lányról.- Rendeltem két láda tojáslikőrt, elhoztátok? Ja, meg nem szilvalekvárt, hanem barackízt kértem a raktárból, látom, a kétféle liszt itt van, a cukor is, tojásporból egy dobozzal kevesebb, de nem gond, kibírjuk nélküle, pudingporok rendben, márkás pia rendben, üdítő rendben, de ez a láda repedt, ezt cseréld ki, nem veszem át még tőled sem! - így osztotta le néhány perc alatt Zimankót a lány.- Figyelj, mondd meg Bajszúnak, hogy veletek megyek hazafelé, majd a központnál kiszállok. Most mit nézel? Ha egyszer ott lakom és miattatok már nem érem el a munkásjáratot, valahogy csak haza kell jutnom, nem?! Nem akarok Baj- szú mellett ülni, te ülsz az IFA motorházán! Nyugi, ne válaszolj, megéri neked, ha így lesz! - és ettől a második, neki szóló, lényegre törő leosztástól Zimankó fejében villogni kezdett a vészfény. Soha még ilyen gyorsan nem rakodott le ennyi árut, pedig kétszeresen vigyázott mindenre. Bajszú az elkevert ládák miatt majdnem tizenöt percig vitatkozott a főnökasszonnyal, néhány szó és veszekedésfoszlány kiszűrődött a tejüveges irodaajtó mögül. A legszebb, a főnökasszonyt illető jelző az unalmas, nagypofájú, pletykás zsírteve, a másik oldalról érkező dicséret pedig a majomarcú, senkiházi debilvakarék volt. Zimankó a gyors lerakodás közben nem vette észre, mikor jött elő az öltözőből a civilbe öltözött cukrászlány.- Különben Bori vagyok, de nem Boriska, mint a szomszéd tehene, hanem Borbála! Te meg, ha nem tévedek, Zimankó vagy, és új fiú a cégnél, de egészen jó idegrendszered lehet, ha lassan két hónapja bírod ezzel az agyalágyult Bajszúval. Istenem, a sírba kerget a baromságával, hogy menjek hozzá feleségül! Szerinted van tükre? - s a választ meg se várva, otthagyta a lány Zimankót a raktár ajtajában, és az IFA felé tipegett. Bajszú éppen befejezte a vitát a főnökasszonnyal, megoldották az elkevert ládák dolgát, végül békében váltak el, de az unalmas, nagypofájú, pletykás zsírteve meg a majomarcú, senkiházi debilvakarék azért mindkettőjükben hagyott némi nyomot.- Nida, potyautas, Zimankókám, há’ nézzed mán, kit nem sodor az IFA fedélzetére a jósors?! - próbált meg jópofáskodni Bajszú, de a cukrászlány, vagyis Bori egyetlen tekintettel leföldelte. Beszálltak, a sötét hátsó udvarból kifelé már könnyebben ment a kihajtás, még a villanypóznát se sodorták el, pedig az gyanúsan benne állt a nyomvonalban. Gyorsan nem lehetett hajtani, megint sűrűn havazni kezdett, Bajszúnak pedig sem ideje, sem kedve nem volt ahhoz ezúttal, hogy marhaságokat karattyoljon, viccet meséljen. Az utat figyelte meredten, szinte nekitapadt a szélvédőnek, negyvennél gyorsabban nemigen tudott hajtani, s volt, ahol lépésben vánszorogtak, különösen a T. melletti lejtős, majdnem tíz kilométeres szakaszon.
