Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (9) (napló)
Gyöngyök és göröngyök (9) 29 sokféle kultúrának és irodalomnak egyik sajátossága a magyar kultúra és irodalom, hasonló módon külön színt és értéket jelent az egyetemes magyar kultúrán és irodalmon belül a kisebbségi magyarság lényegét, önazonosságát közvetítő és képviselő sajátos irodalmi jelleg és esztétikai érték. A személyiség, a sors, a kisebbségi körülmények közötti identitáskeresés, az egyéni és közösségi élmények (megaláztatások, kitelepítések, reszlovakizáció stb.) minden kényszcredettség, eröltctettség nélkül, természetszerűen adják a regionális tagolás lehetőségét, méghozzá úgy, hogy miközben az egység sértetlen marad, maga az egyetemes magyar irodalom gazdagabbá és differenciáltabbá válik. A szlovákiai magyarság az eltelt kilencven év alatt kényszerközösségből saját identitású közösséggé alakult, amihez a közösen átélt események - sajnos, elsősorban tragédiák - sokasága kellett. Tehát volt szlovákiai magyar társadalom, szlovákiai magyar lét, és volt ezt a létet megjelenítő irodalom is, mely részben megegyezett az egyetemes magyar irodalommal, részben különbözött attól - azzal a résszel, amely közösségteremtő és identitásmegőrző energiával bírt, mintegy ellenállást kifejtve a többség ellenséges politikai erőivel szemben. A szlovákiai magyar irodalom tehát egyrészt a létező valóságból (szülőföld, közösségi tapasztalatok) táplálkozott, úgy is mondhatnánk, hogy regionális tájékozó- dású volt, másrészt egyetemes szinten is tájékozódott, így integrálódhatott az egyetemes magyar irodalomba. Fábry Zoltán, aki az európaiságot létkérdésnek, a menekülés útjának fogta fel, ezt az egyetemes tájékozódást így fogalmazta meg: „Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát!” De - teszi hozzá - irodalmunk csak akkor lehet európai, ha kultúránk, vágyunk, álmunk egybeesik azzal az Európával, mely a Trianonok, tankok és Spenglerek dacára a saját talaján újra és megint csak élni akar. Láthatjuk, a felvidéki magyarság létügyeivel való szembesülés ennek az irodalomnak- de az erdélyinek, vajdaságinak, kárpátaljainak is - felvállalt hagyománya, ami elől a legjobb alkotóink sosem tértek ki: müveikben az emberi és etikai tartalmak sosem váltak külön, így tagadhatatlanul nemzetiségünk önismeretét és öntudatát erősítették. Enélkül ugyanis a saját identitásuktól fosztották volna meg magukat. Úgy is mondhatnánk: meghasonlottak volna, megtagadva önmagukat. Fölösleges hát föltenni a kérdést: Létezik-e szlovákiai magyar irodalom? Egyrészt az előttünk kibontakozó régiók Európájának, Európa regionalizációjának és paradox módon a vele járó integrációnak a kialakulásában a regionális irodalmaknak fontos közvetítőszerepük van, másrészt az integráció által a szlovákiai és a többi kisebbségi magyar kultúra és irodalom előtt is megnyílt az út, hogy betetőzze az egyetemes magyar kultúra és irodalom által történő szellemi, irodalmi és lelki-nemzeti integrációt.
